Csak azért sem fekszem el... 1.

.

Különböző okfejtések után úgy határoztam, hogy nem vagyok hajlandó ágyban punnyadni. 

Folt-terápiára ítéltem magam. De azért ehhez elő is kell készülni. Szegény férjem lelenc gyerekként állt a szobában, hogy nincs már vasalt inge, így jött először a vasalás. Egész jól ment, el sem fáradtam. A papírhegyek tornyosultak, pár órácskát oda is szántam. Ülőmunka -nem fáradtam el! 

Saját savanyítású káposztából feltettem egy kondérnyi székely káposztát, két-három nap majd azt esszük. (bevallom nagyon jó lett és csodák csodája bajom sem lett tőle). De ahhoz kell valami "második", így sütöttem fánkot, természetesen a kenyérsütő közreműködésével. 

Na jó, két napja is sütöttem, de nem bírok vele betelni :-) (saját baracklekvárral kéretik elképzelni) 

A fánkot küldöm a kórházban szerzett Ica barátnőmnek, akivel együtt sétáltattuk a "kutyákat". (aki volt kórházban és állt ki belőle pár db cső, az nagyon is tudja miről van itt most szó)

Miután jóllaktam engedélyeztem egy kis pihit, majd egy kis számítógép takarítás következett, már épp ideje volt!

Estére már csak fejben varrtam, de abból minden sikerült, sőt bontanom sem kellett. 

Aztán elővettem Marcsitól kapott ajándékomat és sokkal, de sokkal jobban lettem!!! :-)) 

A  zsiborgást már észre sem veszem (nem akarom észrevenni), sokkal inkább az új akármi-tartóm apró részleteit!

Ilyet én most úgy sem tudnék varrni, bevallom még fejben sem, de úgy tűnik nem is kell. A kedvenc színeim, az összes kártyám végre elfér egy helyen........ szóval tökély! :-))

A folt terápia mégis kezd hatni, ha nem is én varrok, egy csodásan megvarrt darab is meghozza a hatását, sokkal jobban vagyok :-) Köszönöm Marcsi!!!