2011. június 18., szombat

Pakolunk :-))

.
Kedves Olvasóink!

Mi most kérem pakolunk és ..........................egy kis időre eltűnünk az internet világából.
Az autót dugig raktuk és útra kelünk.

Mi hatan már jó ideje ezt a napot várjuk! Immáron harmadik éve megyünk el együtt és töltjük el közösen  "foltvarró szabadságunkat"  :-)) Na nem mintha egész évben nem varrhatnánk, de ez mégis más. Programtervünk van (kb 3 hétre való - igaz annyi időt nem töltünk ott ) de ennek a tábornak az is a lényege, hogy azt varrjunk, amihez éppen kedvünk van. 


(a képet a neten találtam, bocsánat de a forrást nem mentettem, viszont annyira passzol most ide)



Lehet irigykedni, mert van miért! De ha hazajöttünk, akkor ígérjük mindenről beszámolunk!

A mai találkozás egyben csatlakozás is részünkről a 
Varrjunk a szabadban! (QUIP day) programhoz. 

Igaz csak hatan leszünk a kertben, de még az is lehet, hogy Csöde egy-két kíváncsi asszonya is majd benéz hozzánk:- )) (első évben komoly megrökönyödést váltottunk ki a helyiekből,  hiszen egész héten csak varrtunk szabadságunk alatt - de már megszokták és elfogadtak bennünket)


Tavalyi tábori beszámolóinkról ITT lehet olvasni, ha valaki kíváncsi, hogy hova is megyünk :-))


Ági, Marcsi       ............... és a többiek

2011. június 14., kedd

Így varrom én....... a paszpolozott szegélyt

.
Nem, nem gondolom, hogy én találtam fel a spanyol viaszt! Juci (egy nagyon távol élő foltos ismerősöm) írt nemrég egy levelet, hogy kíváncsi, hogy én hogyan varrok szegélyt, mert a sarkoknál néha bajban van. Akkor írtam neki egy elég hosszú levelet. Most úgy gondolom, hogy lehet, hogy másnak is hasznára válhat ez a bejegyzés. Így tehát jön egy poszt arról, hogy hogyan varrom én  a szegélyt.

Ha egyenes a szegendő darab széle, akkor nem ferde, hanem egyenes pánttal dolgozok. Ferdére akkor lenne szükség, ha íves részt akarok eldolgozni. Lemérem, hogy kb hány cm-nyi pántra lesz szükségem. Ennél azért valamivel többet szabok. A darabokat 45 fokos szögben vágom le és úgy varrom össze egy összefüggő szalaggá. A kezdésnél viszont egyenlőre nem vágom le 45 fokban.

Jelen esetben 6 cm széles csíkokat vágtam. Összevarrás után szétvasalom a varrásráhagyásokat és félbehajtom a szalagot és azt is levasalom. (logikus, hogy most 3 cm széles a pánt)

1 cm-es varrásráhagyással fogok most varrni, ezért azt a talpat teszem fel a gépre, amelyik zömében "általános talp" elnevezés alatt fut. Ezt fontos ellenőrizni, mert később még jelentősége lesz ennek!

A műanyag talpon ejtek egy jelölést cd-író tollal. Azt jelölöm be rajta, hogy hol van az a pont, ahol ha az anyag végére érek, akkor a tű pontosan 1 cm-re van az anyag végétől. (van direkt olyan talp is, amelyiken ez már gyárilag be van jelölve. Nekem is van ilyen, de az nem 1 cm-nyi varrásráhagyással dolgozik)



A félbehajtott pántot pontosan a szegendő darab széléhez illesztem. Általában a hosszanti oldal kb 1/3 részénél kezdem a varrást. A pánt első kb 8 cm-ét nem varrom le és a kezdő öltést nem rögzítem. Csak úgy elkezdek varrni.



Végig varrok az oldalon, de az utolsó 1 cm-t NEM!  (Az elhagyandó rész nagysága megegyezik a varrásráhagyással!!)  Ebben most segít nekem a talpon ejtett jelölés. (egy másik darabon mutatom, mert én ugyan láttam a jelölést, de nem tudtam jól fényképezni. Egy tű hegyével mutatom a képen, hogy a jelölés segítségével látom, hogy hol kell abbahagyni a varrást.)

Ezt a varratvéget elvarrom úgy,hogy kettőt hátra, kettőt előre öltök a géppel. Elvágom a cérnát és kiveszem a darabot a gép alól.

A pántot 45 fokos szögben felfele hajtom a sarok pontjától. Jól látszik a képen, hogy a félbehajtott pánt vágott széle egyenes vonalat alkot a munka oldalával. Ezt a hajtást egy tűvel vagy csipesszel rögzítem...



...
Majd a felfele néző pántot a felső szélhez pontosan igazítva lehajtom.




Itt nem hagyok el az elején semmit, közvetlen a széltől elkezdek varrni a következő sarokig.

 Amikor körbeértem a szegendő oldalakon, akkor az utolsó 10 cm-t nem fejezem be, haanem kiveszem a gép alól a munkát. Ellenőrzöm, hogy nem esik-e közel a toldás a befejezéshez. Ha igen, akkor inkább levágok a kezdésből egy részt, csak ne legyen közel két pánt összevarrása. Ekkor vágom le a kezdéskor egyenesen hagyott darabot 45 fokosra. A pántot nem duplán fogva vágom le, hanem szét kell nyitni!!!

elnézést, a képeket a legnagyobb igyekezetem ellenére sem tudom egyenesbe hozni :-((



Majd aláteszem a másik oldalát a pántnak, így könnyedén be tudom jelölni rajta, hogy hol kell, hogy találkozzon a két rész.



A bejelölt pontnál rajzolok egy 45 fokos vonalat. Vigyázat!!! ellenőrizni kell, hogy jó irányban vágjunk!!! Ezt könnyen tudjuk ellenőrizni, ha egymásra helyezzük a pánt két végét.


Ha megvan a jelölés, akkor evvel párhuzamosan rajzolunk még egy vonalat 2 x varrásráhagyásnyi távolsággal NAGYOBBRA!   Szintén szétnyitott anyaggal, nem félbehajtva!!! Jelen esetben 2 cm-el nagyobb így a szegély anyaga, mint ahol a találkozási pont van.. Itt vágjuk el az anyag végét



A két anyagvéget egymáshoz illesztjük és összevarrjuk. Nem félbehajtva, hanem szétnyitva! Esetlegesen a varrás helyének jelölése segít, hogy pontosan illesszük a megfelelő helyre a pánt két felét.



A varrást szétnyitjuk, lekörmöljük és a felesleges csücsköt levágjuk.




A pánt felvarrása előtt azért ellenőrizzük, hogy tényleg jól dolgoztunk-e, a pántunk pont akkora lett-e, amekkora a szegendő darabunk.



Nincs más dolgunk, mint a munka visszájáról kézzel levarrni a pántot. Nem kell visszahajtani már duplán az anyagot, mivel hajtott szél van ott!

A rögzítéshez lehet használni gombostűt, de mivel előszeretettel bámulom közben a tévét, vagy beszélgetek, így általában vérbe fagyva értem körbe. Aztán jött a csitt-csatt korszak, majd egyszer kipróbáltam a hullámcsatot. A bunkós végűt!!! Extra gazdaságos kínai gyártmányú 200 Ft/ csomag kiszerelésűt. Nekem ez a tuti!!! Mert varrás közben amelyik csat útban van, csak egyszerűen a mutató ujjammal lelököm az anyagról. Igaz, hogy az ölem a végén tele van hullámcsattal, de nem igazán zavar.


A sarkoknál ügyelek a hátoldalon is a derékszög betartására!




És ilyen az én sarkam :-))



Ha valakinek újat tudtam mutatni és hasznára vált ez a bejegyzés, akkor szívből örülök :-))
(akinek pedig evidens volt a történet, attól elnézést, ha untattam :-)


2011. június 10., péntek

AnnaKa mint UFO

.
Pontosan egy éve vár ez a darab arra, hogy "csak" ezt-azt befejezzek rajta. (gyakorlatilag félig volt kész)

Ilyen állapotban tettem el a polcra.  Most készülődünk az idei táborunkra és így a kezembe került. El is röstelltem magam, mivel az idén is lesz AnnaKa tervezte darab a tábori varrós étlapon, én pedig még a tavalyit sem fejeztem be:-(
Tegnap este aztán nekiugrottam.

A bőrszalagokat kellett felrögzíteni, a virágokat körülapplikálni, hátlapozni, tűzögetni és a szélét körbeszegni. Amikor ezt végiggondoltam, akkor már tudtam, hogy nem is fog ez olyan gyorsan menni. De jó volt varrni, mert annyira tetszenek a színei! Közben elgyönyörködtem a türkizkék - barna párosításban. 



A bőrszalag felvarrásához használtam a zsinór felvarró talpat. Egész jól működött :-))

A tűzésmintán nem variáltam, AnnaKa megálmodta és én hasonló mintát is tűztem. Annyit módosítottam, hogy középen a sötétebb anyag (nálam barna) anyagon barna színű cérnát használtam

Paszpoloztam a szélét. És most csak nézegetem, mert imádom!!!!





A virágokról viszont lehagytam a belső bibéket. Azt hiszem, hogy ezt az ütős színpárosítást agyoncsapná. De lehet, hogy a végén belevarrom?









Szerintem az idei táborban is lesz AnnAKa  tervezte darab :-)))


2011. június 9., csütörtök

Ajándékok

.
Pedagógusnapra készültek ezek a neszeszerek.



Mindenki a saját monogrammjával díszített darabot kapta. A hímzés gépi hímzés lenvászon alapra. Sajnos a képen nem látszik, de ügyeltem, hogy változatos és szép béléseket válogassak mindegyiknek. A zippzár húzókára pedig gyöngyöket varrogattam. 

Szeretettel készültek, a gyerekek és a szülők szeretettel adták

Úgy tudom eSKa  nagyon örült a sajátjának :-)))

2011. június 7., kedd

A szoknya

.
Az A betűt a címben nagyobb méretben kellett volna írnom. Mert így utólag visszagondolva ebben a szoknyában nagyon sok tartalom van. 

Az úgy kezdődött, hogy "nincs egy rongyom se... " de nem foltos értelemben, hanem ruhásszekrény ügyileg. Nem taglalom az okokat, mert azok egészen egyszerű átlag női eredetűek. 

Végül egy turkálóban járkáltam, amikor ez a szoknya a kezembe került.........és feltolult bennem minden emlék abból az időből, amikor méretileg és életkorilag ezt a szoknyát még vidáman megvehettem volna. Nem tagadom egy dráma zajlott le bennem. Fiatal lánykoromban abnormálisan vékony derekam volt és imádtam az ilyen szoknyákat, mert nagyon jól álltak. Eszembe jutott rengeteg emlék, fiatalkori élmény .......és csak fogtam ott azt a szoknyát és nem engedtem el. Mert ott azt éreztem, hogy ezt a darabot ha leteszem, akkor mindent feladok, elengedek. 
De ha csak úúúúgy veszem meg, hogy utána a szekrény mélyére vágom, akkor az egész dicsőség elvész. Úgy kellett megvennem, hogy igen, nekem pont erre a méretre és erre a fazonra és stílusra van szükségem. Addig néztem, amíg végül leszurkoltam a kemény 300 Ft-ot a kasszánál és nagy boldogsággal hoztam haza. 

Hogy mit kezdek egy 3 számmal kisebb tinilánynak való szoknyával? 


Hát persze, hogy körkést és ollót ragadtam. 

A zippzárt kibontottam és a színén a rést összevarrtam. A szoknya alját behúztam és az eleje és hátarészt összevarrtam. A széleknél besarkalltam. 
Fekete anyagból készítettem két táskafület.
A derékrészbe tettem mágneszárat. (egy darab keménységet helyeztem a színe és visszája közé, hogy elbírja a mágneszárat)
A bélés ívét leegyenesítettem és abba keményített fenékrészt szabtam és varrtam. A bélés rész zippzár helyén kifordítottam az egészet és kézzel a rést bevarrtam.

Nos ennyi történt. ....................és lett egy táskám :-))  

Jól pakolható, igaz belső zsebet nem varrtam bele, mert az eredeti bélést meghagytam és az nagyon vékony volt.

Azt nem állítom, hogy könnyű benne megtalálni valamit, de 5-6 neszeszer, pár tankönyv,  3-4 zsemle, egy liter tej, pár szelet hús és némi zöldség könnyen belefér. :-)

Tehát most várja, hogy ki is lesz a gazdája..........szerintem családban fog maradni.
Hát ez volt  A szoknya története :-)))

2011. június 3., péntek

Pont...........

.
.......pont ilyen kis apróságot szerettem volna varrni. És minő véletlen, szinte pont ugyan azt a mintát sikerült kétszer is megtalálnom és kiválasztanom. És minő érdekes nem ugyan attól a neves tervezőtől találtam meg kétszer .Mindketten tengeren túli "táska celebek", hogy szlenggel éljek.  Tehát most nem bonyolódok utalásokba, hogy kinek a mintája, mert elkerülném ezt a kényes kérdést. Mindketten a nevüket adták hozzá, én az egyiket varrtam meg.
Azt hiszem mostanában ez ............. (bár én mindenből kimaradok ami pletykának számít foltvarró körökben, de ez inkább előny. A dolgokról morzsákból értesülök, direktbe nem jut el hozzám - jobb is, mert képes vagyok őszinte véleményt mondani.)........no hagyjuk.

Tehát pont erre a kis apróságra esett a választásom. El is határoztam, hogy pontosan betartom a méreteket, utasításokat, nem alakítok, nem újítok, nem variálok. 
(lehet, ha a másikuk mintáját választottam volna, akkor ez a bejegyzés másképp alakul)

Szabtam-varrtam, és íme a végeredmény: 

Jön a kérdés, hogy miért varrtam meg kétszer?

Jogos kérdés! Mert az elsőt nem alakítottam. (jobb oldali) És azt hiszem, hogy ez erősített meg abban a véleményemben, hogy esetenként nem kell a mintákat minden feltétel nélkül elfogadni.  Mert a minta pont 0,75 cm-el tért el a kellő nagyságtól a bélésnél :-( 
(felmerült az az aggály, hogy a 0,75 cm vészesen emlékeztet egy varrásráhagyásnyi anyagra, de most ezt nem részletezem, nem én szabtam el! Most nem hagytam rá a szabásmintában szerepló darabokra, ha ráhagytam volna, akkor 1,5 cm-el tért volna el a kívánt nagyságtól)
Először összeállítottam a leírásban szereplő nagyságú darabokkal, de mérgemben le sem fotóztam.

Tehát toldani kellett, vagy újra szabni. Toldottam, mert bemakacsoltam magam! Én pontosan varrom meg a mintát! (a képen már a toldás is látszik)

Aztán amikor elkészült, akkor azt gondoltam, hogy egy ekkora "akármitartó" már ne a béléssel a nem is értem néhol minek kellett merevítésekkel és a varrásráhagyásokkal legyen tele. Fogtam magam és a fedlap mintát pontosan úgy szabtam ki, ahogy az az eredetiben szerepel, a többi részletet pedig az eddigi tapasztalatomra bíztam és a józan paraszti eszemre. 



Tehát most van két "akármitartóm", az egyik pont 3 ujjnyira nyitható ki, a másik bő 3 ujjnyira. (nekem viszonylag vékony ujjaim vannak, vastagabb ujjúak csak kiöntés után találhatják meg a belehelyezett dolgokat)

A leírásokhoz tartozó fotókon ez nem látszott - sebaj- , a gyönyörű képek csábítottak a varrásra.

..... és én pont ilyet akartam   :-)))