2010. november 30., kedd

Écike takaró - helyzetjelentés

.
Vasárnap csak este tudtam varrogatni. Mit varrogatni, vagdosni és vasalni. Sokat! Azt hittem sosem leszek kész, unalmas volt, de végeztem. 

Új tapasztalatot is szereztem. Lehet, hogy ez csak nekem volt újdonság, de hátha vannak még rajtam kívül olyanok, akiknek ez segítség.
A körbevarrt és kivágott köröket bevagdostam, majd elég forró vasalóval végigvasaltam.
Egy gyors mozdulattal kifordítottam és a kezemmel leigazítottam. Amíg meleg volt az anyag, addig sokkal könnyebben lehetett formázni, és mire kihűlt már ki is volt fordítva és nem ugrott vissza a karika belsejébe. Ezután ismét levasaltam és egy kör le volt tudva.

Vatelin helyett Ikea-s paplant használtam. Amikor kivettem a csomagolásból iszonyú gyűrött volt, ezért betettem a szárítógépbe negyed órára (szellőztető programra)
. Egész jól kisimult:-))
Erre terítettem rá a soklyukú fedlapot.

A lyukak helyét körberajzoltam, így a vatelinon (paplanon) látszik, hogy hol kell majd lenniük a pettyeknek.


A lyukakba betettem az oda szánt színes anyagokat, majd játszottam és játszottam, hogy melyik szín hova jó és hova nem, és újraraktam és válogattam és cserélgettem. De egyszer csak meguntam és azt mondtam elég!

(He, he .... most látom, hogy a végén még több pettyet átcseréltem, mert nem úgy varrtam, ahogy ezen a képen van :-D


A megfelelő helyre odarögzítettem az anyagdarabokat, leemeltem a lyukas fedlapot és végre leülhettem a varrógéphez.

Meg kell hogy jegyezzem ez a takaró inkább a térdemet veszi igénybe, mint a varrógépem - legalábbis eddig.

Tehát a körök helye ki volt rajzolva, az illetékes petty oda volt nagyjából gombostűzve. Beigazgattam a helyére



és varrtam..................
azaz amikor neki akartam állni a varrásnak, akkor elgondoltam, hogy mekkora élvezet lesz a kb 50 petty + 2 gombostű/petty + egy paplan csomagomat keresztül taszigálni a gép alatt minden egyes petty felvarrásakor. 

Ezért jött a nagy ötlet, szabadgépi talpat tettem fel és így varrtam körbe a foltocskákat :-)






Mikor mindegyik a helyére került, nos akkor "ugrott a majom a vízbe". Kiderült, hogy pontosan dolgoztam-e vagy sem. Megnyugtató, hogy igen, minden petty a maga lyuka alá került.

De be kell vallanom, mégis elakadtam. Lehet, hogy a képen nem jól látszik, de én látom élőben és zavar! A kistirceléshez használt anyagot nem kör alakúra vágtam, hanem négyzetre. És most a kifordítás után (főleg, hogy alá került sötétebb anyag) jól kivehető az alátét anyag széle.




Tehát újabb rabszolgamunka jön, minden egyes darabot kör alakúra fogok vágni :-((

Utólag én is okos vagyok............ de most ez van.

2010. november 29., hétfő

Hétvégi termés

.
A hétvégét sajnos a család nélkül töltöttem. A gyerekek sem jöttek haza, a férjemnek is el kellett utaznia. 
Nem tétlenkedtem, sok időt töltöttem a varrógép mellett, azt hiszem eredményesen :-))

Hét közben is sokat varrtam esténként, de nem volt időm a számítógép mellé ülni és dokumentálni. De most mindent pótlok!

A legfontosabb munka volt, hogy elkészüljön a bolt kirakatába szánt dekoráció. 36 szivecskét varrtam meg, ezek lettek felfüggesztve. 
Nagyon szerettem volna az elkészült kirakatról is képet készíteni, de az üveg tükröződött, így egy kép sem sikerült jól. Ezért csak a halomba rakott szívecskék egy részét  tudom megmutatni. 
Hát szó ami szó, a végére azért kissé lelohadt a lelkesedés, de elkészültem időre. Az utolsókat amikor tömködtem...............már éjjel 1 óra volt, és................végül is elkészültem :-)



Még hét közben befejeztem én is AnnaKa Csödén elkezdett darabjait.

Két táskát is varrtam, mindkettő karácsonyi ajándék lesz. Az elsőnél a  jól bevált Amy Butler mintánál maradtam, a másik a csödei táska mintája.  A két szövet egy családból származik, azonos színek, azonos minőség, de más mintázat.


És a bevált dolog, hogy amíg  varrok, addig fél szemnmel a hímzőgépre is figyelek (tiszta nagyüzem).

Alátéteket hímeztem egy ismerősnek. A tányér mintáját kellett valahogy visszahozni a terítőcskén. Szerintem a legtöbb időt az vette el, amíg kikerestem a megfelelő mintát, összeválogattam a cérnát. De elégedett vagyok, szerintem jól sikerült :-)






Egy rendelésre készült darab - kártyatartó zsákocska. No ez egy kicsit macerás volt. Már majdnem kész lett a hímzés, amikor is az alsó szál kifogyott. Épp varrtam, így nem figyeltem oda, a szál összekuszálódott, és (akinek van hímzőgépe az ismeri a szituációt) már nem lehetett meg nem történtté tenni a dolgot, szóval kezdhettem mindent elölről :-( Ráadásul egy igazi csúszó mászó természetű anyag volt az alap. De megoldottam a kérdést, ez lett belőle:



Két apróság, egy papírzsebkendő tartó és egy kis neszeszer. Egy anyag, azonos cérna, két fazon, szerintem egy táskában jól megférnek majd :-))


Persze azért maradtak félkész produktumok is, ezeket majd most a héten befejezem. Szintén kipróbált minta alapján készül két táska, jól pakolható méretekkel. Azonos méret, azonos minta, de más (igaz hasonló) anyagokból. A legfájdalmasabb rész számomra a fül elkészítése, de ezen azért sikerült vasárnap estére túljutnom.  Így várakoznak, de remélem a héten ezeket is befejezem.


És a mindenki kedvence a riseliő mintával díszített fehérneműs zsák Vera barátnőmnek.





Hát ennyi volt a heti varrogatás. 
Muszáj előre készülnöm az ajándékokkal. Számomra már nem nagyon lesz szabad hétvége az ünnepekig, megkezdődik a hosszú hetezés, hiszen minden vasárnap is nyitva kell majd lenni a boltnak.


2010. november 28., vasárnap

Écike takarója

.
Azt a címet kellett volna adnom, hogy Jézusom, már megint mibe kezdtem bele!
Tipikus példáját adtam annak, hogy bizony kell előre tervezni, rajzolni, színezni, mert az ember lánya elképed a fejben kigondolt ötletek megvalósításakor.

Écike a fiam barátnője, már 5 éve. Nagyon kedvelem őt, szerencsére jó is a kapcsolat kettőnk között. Karácsony közeledtével már az ajándékon kezdtem törni a fejem, mikor is a fiam súgott. Varrjak egy takarót. Écikének! Varrtam már máskor is ezt azt, mindig örült mindennek, így aztán belementem. Legyen! Varrok neki takarót. A fiam segített is tanácsokkal: Éci imádja a vidám színeket, főleg a zöldet és a pöttyöket.

Marcsival megbeszéltük, hogy egy szombat délután ketten összedobjuk a fedlapot. Ezért én nagyon hálás voltam, mert tudtam, hogy így el is fogunk készülni, ami nagy segítség nekem.  Ezért már előre  lelkesen anyagokat rendeztem, mintán gondolkodtam, sőőőőőt, péntek délutánra ki is szabtam az egész takaróra való  blokk elemeket.

Persze a jól bevált részeg ember lépései blokkokat választottam:
Nagyon könnyű dolgom volt, hiszen nem kellett az anyagokat illesztgetni, csak párat egymásra tenni, és vágni. Ment is a dolog szaporán. A kisebb maradékokat is nagyszerűen fel lehetett használni.

Ki is szabtam 70 blokkra való elemet.


Hétvégére aztán hazaért  a lányom, kért, hogy inkább maradjunk együtt, beszélgessünk, majd ő segít a varrásban. Érzékeny anyai lelkem persze rögtön igent mondott, hiszen tudom, neki is és nekem is milyen fontosak ezek az egész napos csicsergések. Délután így elkezdtük összerakni a szoba padlóján a blokkokat. Raktuk raktuk, aztán egyszer csak kimondtuk a végítéletet. 

Ez borzalmas!!!! 
Annyira sok a szín, az erős szín, annyira tarka, hogy ez így nem jó! 
Lenyúlott a szám széle, nem írom le, hogy miért, hisz egyértelmű :-(( (a férjem még megkérdezte, hogy ez egy kisgyereknek lesz?  :-(( )

 DELETE!

Próbálkoztam még más verzióval, ez jobbnak tűnik, de bizonytalan vagyok. ami nem megy, azt nem kell erőltetni :-(((( Bár a férjem szerint ez így egész jó és Écikés. Lehet, hogy csak az előzőhöz képest látja jónak? Valószínű :-((



Hát ezt sem kellene most erőltetni :-((

De nem hiába anyja lánya, azonnal volt jobb ötlete, meg nekem is. Több se kellett, még 3 kupac anyagot elővettünk (már mozdulni sem lehet a varrószobában) és fejben megindult a fantáziánk.

 Már félek, hogy lesz-e egyáltalán szegény lánynak takarója karácsonyra. 

Koncepció a következő: Zöld és pettyes.

Nagyon halvány zöld alap, erre kistircelünk egy halom lyukat. Alátesszük a petty színeit, és rengeteg díszítő öltéssel tűzöm.

Mindenféle kéznél lévő kör alakú tárggyal köröket rajzoltam (sokat)




Feltűzködtük a takaró alapra

És az imádott applikáló talp segítségével szép apró öltésekkel mind körbevarrom. Evvel el is készültem késő estére.


Ma az ebédfőzés holt ideje alatt kivagdossuk őket.

Hogy ebből az egészből mi lesz, azt nem tudom............................

Annak örülök, hogy sokat beszélgettünk egész délután  a lányommal, nagyon jó volt :-))
(És még annak is nagyon örülök, hogy szegény Marcsi idejét nem raboltam hiába!)


2010. november 25., csütörtök

Kék takaró letudva

.
Már nem volt sok hátra, hát nekiálltam. Végül készítettem sablont, hogy valami szabályosság legyen a szegélyen, ha már a mintában is van. Elég egyszerű megoldást választottam. Rajzoltam egy ívet, lemértem, majd megnéztem, hogy egész számmal osztható-e a szélek szélességében. Persze nem ilyen egyszerű az élet, mert a hosszanti oldalakon csalni kellett, de nem szembeszökő a csalás.

Egy vastagabb lapra készítettem az ívet, kivágtam és ezt rajzolgattam folyamatosan körben. 

Adélnál láttam ezt a jelölőtollat, amit nagyon megkedveltem. Golyóstollnak gondoltam volna, de vasalásra eltűnnek a vonalak, addig viszont szépen látható. (Müller drogériában vettem- utántöltő patronokkal, de a Tescoban a kasszánál a rágógumik társaságában is leledzik- igaz csak úgy magában.)



A vonalat nem varrtam meg előre, hanem ez csak segédvonal lett, ebből indultak ki jobbra és balra a szirmok (vagy levelek?). A világosabb kék szegély szélesebb, mint a sötétkék pettyes. A középvonal a két anyag találkozásánál van. És csak varrtam és varrtam...



 És közben rajzolgattam az ívet, a sarokig. Ezért van a sablonon a 45 fokos szög.






Aztán jött az, amit igencsak utálok: a cérna rojtozódás, majd szakadás.  Így jár az, aki gépi hímzőcérnával tűz :-((  De gyorsan mondom a megoldást is! Azonnal tűcsere! Már eleve jobb minőségű tűvel kellett volna elkezdenem a tűzést, de megfeledkeztem erről.


Ez azért történt, mert a tű belső lyukja élesebb, így a sok tűmozgás szinte feldörzsöli az amúgy is gyengébb szálat. A jobb minőségű tű egyébként teljesen jó, de a legbiztosabb megoldás, ha kimondottan hímzőtűt teszünk a gépbe.

A szegéllyel elkészültem. Rengeteget tanultam a saját hibáimból, sok dolgot kipróbáltam, már látom, hogy máskor mit kell másképp tenni.  Nagyszerű gyakorló darab lett ez a takaró. Egyébként az előző bejegyzésben írt (és valóságban látszó) hullámot a szegélyből eltüntette a tűzés! (odahatottam rá rendesen)





És ezt a fotót muszáj megosztanom másokkal is :-))
 Tegnap fotóztam a kertünkben. Egy kora tavaszi virág!!!! November végén!!!






2010. november 15., hétfő

Kék takaró majdnem kész..

.
A hétvégén még volt időm varrogatni A takarítási roham majd hétfőtől veszi kezdetét, mivel a férjem hétfőn elutazik egy hétre. Így szabad teret kapok a selejtezés terén, sőt megfogadtam, hogy bebizonyítom, igen is lehet  egy hétig életben maradni főzés nélkül. 

A kék takaró ott kacérkodott velem. Már nem volt sok munka rajta, a tűzés befejezése és a szegély felvarrása volt hátra. Talán azért is nem lett eddig kész a takaró, mivel kissé nagyvonalúan kezeltem a szegély kérdését. Bár Marcsi a kezembe nyomott pár kék-pettyes csíkot, hogy ezt kell majd felvarrni a szélre, így állítása szerint " nem kell gondolkodni, csak varrni", azért voltak aggályaim. De tény, hogy igaza volt!!! 7 cm-nyi maradt meg az általa szabott anyagból. 

Felvarrtam a szegélyt, kézzel le is varrtam a hátulján körben, elégedetten kiterítettem a kész takarót......... és látom, amit látni kell! Még nincs kész a munka! Huppog a szegélyem!  Meg kell azt is tűzni! Csodásan elterveztem, hogy milyen elmélet szerint fogom kiszámolni, hogy mekkora hullámokat rajzolok (előre kimérve) a szegélyre "vezérvonalnak", majd önkritikát gyakoroltam és végül úgy határoztam, hogy hányaveti módon csak oda fogom rajzolni az íveket, hogy a szegélyeknél egyforma ívdarabot kapjak.

Tehát most itt tartok:



Szépen látszik az összes hiba. Ami nem baj, rengeteget tanulok a saját hibáimból! Jelen esetben az anyagok megválasztásáról, a cérna színének kiválasztásáról és sok egyéb dologról tudnék most tanmesét tartani. De végül is nem életmű darabnak indult, így egy cseppet sem szomorkodok, még a szegélyt megtűzöm, szerintem  adódnak majd ott is érdekes történések.


2010. november 14., vasárnap

A fél pár zoknik rejtélye

.
Nagyon nem foltvarrás ez a téma! ... De majd  egész nap ez kötött le :-(((

Kezdetét vette a nagy karácsonyi takarítási rohamom. Kezdtem avval, hogy a kutyát vettem kezelésbe. Szőrügyileg. Ráfért! Most nagyon büszke és roppant szépnek érzi magát. Igaz a szálkás szőrű tacskónk egy fél bernáthegyinek is becsületére váló szőrtől szabadult meg, de most szép áramvonalas és rendezett a külseje.

A takarítás szerintem nem nagy dolog, ha előtte sikerül rendet tenni, megszabadulni a felesleges holmiktól - lomoktól.
Tegnap több órán át vasaltam és rászántam magam a "fél pár zoknis doboz" rendezésére is. Nos ez nem kis doboz, nem is csak úgy egy dobozka, ez egy szép nagy, dugig pakolt ládácska! Amikor a tiszta ruhákat rendezem, akkor igyekszem a zokniknak párt találni. Ez valóban egy társkereső tevékenység, sok esetben nem járok sikerrel. Ilyenkor - mintegy a problémát megszüntető megoldásként a pár nélkül maradtakat begyömöszölöm a ládácskába, hogy majd.... legközelebb... akkor biztos ott lesz a párja is.  Amikor kellő mennyiség felgyülemlett, akkor jön a nagy feladat.

Már módszeres vagyok, mert először színek szerint válogatom a fél pár zoknikat. Vannak eseteket, hogy egyből párra lelek. De ez nem jellemző :-(( Aztán  elgondolkodtam.

Mi a csudának tesznek azonos színű, azonos hosszúságú zoknikra különböző jeleket??????? Ott a bokarészen vannak a kódok, azok teszik lehetetlenné a párosítást!  Kis apró rombuszok, feliratok, pöttyök, és egyéb jelek, amelyek jelzik, hogy ne örüljek, ők biztosan nem tartoznak össze :-(

Így közel 1 órás játszadozás után elgondolkodtam. Hol vannak a fél pár zoknik? Jó, az egyik fele itt a dobozban és a másik felük?? Végignéztem a lakás minden szegletét, a fiókokat, az ágyak alját és a szennyes tartókat. Nincsenek sehol! A lábunkon maradt? Nem hiszem, mert az feltűnne.

A biztos megoldás a mosógépben rejlik.Az is biztos, hogy valamilyen paranormális jelenségre leltem. Daniken könyveit gyorsan végiglapoztam, hátha ír valamit a gabonakörökön, inkákon, ufókra utaló köveken  és kanálhajlítókon kívül a mosógépes rejtélyekről, de semmi. Így maradt a saját verzióm.  Két megoldást is találtam ami mindenre magyarázatot adna.

1. A mosógépben lakik a zoknievő szörny!!!
Erre bizonyítékokat is tudok felhozni, ugyanis időnként előkerülnek számára nem kedves fél pár zoknik, természetesen csak a piros vagy a fehér (fehérítős) mosás után. Ezek valamilyen okból nem kedvesek a szörny számára, tehát visszajuttatja nekünk érdekes állapotban, DIREKT használhatatlan állapotban, bosszúból.  Ilyenkor a bokarészen lévő kódok alapján azonosítom őket. Teendő: párosítás után kukába velük.

2. A mosógépbe gyárilag helyeztek el egy kísérleti berendezést 

(valószínű a NASA fejlesztette ki, miért ne, ha a műanyag dobozokat és törölgető rongyokat is, melyeket a Teleshopban vásárolhatunk meg, az ő kutatásaik alapján gyártják). Ez  egy különleges részecskeátalakító, és azt figyelik, hogy hol bukkan majd fel a kísérletben szereplő zokni.
Ez teljesen biztos, hogy így van, ugyanis így értelmet nyer a zoknik gyári kódolása is. Valamilyen számomra ismeretlen eszközzel figyelik,(lehet, hogy a varrásban van elhelyezve az érzékelő- mivel lyukas és szakadt zokniknak mindig előkerül a párjuk, ellentétben a jó minőségű zoknikkal, amelyek szinte az első mosás után szinglikké válnak) hogy a molekulák hol és hogyan  alakulnak vissza, ha egyáltalán visszaalakulnak Ezt a megfigyelést segítik elő a kód a zoknik bokarészén (rombuszok, pöttyök stb ... különböző színkódolás).

Ezen megállapításokat figyelembe véve a köz érdekében felajánlom megfigyelésre a Központi Fizikai Kutatóintézetnek a fél pár zoknijaimat!!! Nem kis mennyiségről van szó, tehát komoly  párhuzamos mérések elvégzésére tökéletesen alkalmas készlettel rendelkezem!

Ha azonban valakinek - lévén, hogy ez egy foltvarrós blog - kreatív ötlete támad a fél pár zoknik felhasználását illetőleg, az kérem ossza meg velem!!!!!


2010. november 8., hétfő

Egy tanfolyam margójára

.
Nagy megtiszteltetés ért! A Magyar Foltvarró Céh felkért, hogy Hajnal Krisztit  helyettesítsem, mivel halaszthatatlan ügy miatt nem tudott jelen lenni egy tanfolyamán. 
A szabad gépi tűzés imádata nem ismeretlen olvasóim előtt. Ekkora lendülettel még nem készültem semmire sem. Nagyon igyekeztem, hogy Kriszti tudását megközelítve színvonalas, hasznos tanácsokat, gyakorlást nagy mértékben elősegítő ötleteket, instrukciókat tudjak átadni. 
Tanítottam már szakmámban kolléganőket nem is egy esetben, de ez valahogy mégis más volt. Fantasztikus élmény volt számomra!! 
Bár első hallásra a 6 óra soknak tűnhet, mégis azt gondolom,  hogy ennek ellenére kevés lett a rendelkezésünkre álló idő. Így esett, hogy az egyik lényeges dolog begyakorlására nem engedtem a  kedves résztvevőknek elegendő időt.

A kezdő és záró mozdulatsor a tűzésnél a szálak elvarrása. Nagyon fontos, hogy ne legyenek kóbor szálacskák a munka közben az anyag hátoldalán, (hisz többen tapasztalták is!!!!!!), hogy cérnából szőtt szörnyek jöttek létre, lehetetlenné téve a további munkát.
Ígéretemhez híven,  a helyes elvarrást  most képes beszámolóval pótlom.

1. lépés: A felső szál felénk, az alsó a gép háta fele nézzen




2. lépés: A tűt (a gépet kézzel hajtva) óvatosan leengedjük, majd felső állásba hajtjuk - 1-szer!!!



3. lépés: A kezünkben lévő felső szál végét és a tűnél lévő szálat összefogva óvatosan meghúzzuk. Addig húzzuk a szálakat, amíg az alsó szál fel nem jön a munka felszínére. ( a képen az alsó szál fehér színű, míg a felső világos arany)



4. lépés: Bal kezembe fogom a két szálat (alsó +felső) - egy kissé ki is feszítem, de tényleg csak egy kissé, majd óvatosan leengedem a tűt abba a pontba, ahonnan felhúztam az alsó szálat.


5. lépés: Egy helyben öltök 2-3 öltést, a szálakat oldalra teszem, vagy hátra (mindegy, csak ne varrjak később rá)


6. lépés: tűzök, majd amikor már könnyen elérhető a kilógó két szál, akkor óvatosan elvágom őket.

Aki ennél a módszernél még biztosabbat szeretne, az ne vágja el ollóval a szálakat, hanem tűbe fűzze be és öltse a munka belsejébe. Én még ilyet sohasem tettem, ennek ellenére még nem bomlott fel egy munkám sem.

A befejezésnél is alkalmazzuk ezt a módszert. A különbség annyi, hogy ott nem tudjuk teljesen felhúzni az alsó szálat - nyilván, hisz éppen varrtunk vele, tehát nincs vágott vége. Ebben az esetben így varrjuk el a szálat:

 1. lépés:
Az utolsó öltést egy helyben kb 3-4-szer öltjük, majd a tűt és a talpat felemelve kissé balra toljuk a munkát.

2. lépés: A bal kezünk mutató ujjával megemelve  a szálat visszatesszük a tűt a befejezés helyére.



3. lépés: a kezdéshez hasonlóan leengedjük a tűt, majd felső állásba hagyjuk és a kezünkkel felvezetjük az alsó szálat. (ne várjuk a vágott végét, mert hogy még nem vágtuk el!)

A művelet végén két hurok lesz a kezünkben - egy a felső, egy az alsó szál.



4. lépés: A két hurkot a bal kezünkben (vagy ujjunkon) tartva helyben varrunk 3 öltést. 

5. lépés: A szálakat elvágjuk, vagy tűbe fűzve a munka belsejébe vezetjük. 


Ha valami nem érthető, akkor írjatok bátran, megpróbálom jobban átfogalmazni.




2010. november 2., kedd

Apró befejezések

.
A mindenszentek ünnepe nálunk mindig közös temetőjárással és szigorú menüvel jár. Az idén egy kicsit csendesebbre sikerült. Sógornőmék nem tudtak eljönni, viszont a gyerekek itthon voltak. Korábban mentünk ki a temetőbe szeretteinkhez, hogy a gyerekek időben visszaindulhassanak. Így maradt egy kis szabadidőm tegnap este.
Nagy dolgoknak nem akartam nekiállni, de nem is kellett, volt olyan befejezetlen darab, ami már nem igényelt sok munkát.

A nyáron varrt két AnnaKa terítő így végre le lett szegve, a tűzés pedig már egy mappa borítójaként funkcionál.