2010. november 28., vasárnap

Écike takarója

.
Azt a címet kellett volna adnom, hogy Jézusom, már megint mibe kezdtem bele!
Tipikus példáját adtam annak, hogy bizony kell előre tervezni, rajzolni, színezni, mert az ember lánya elképed a fejben kigondolt ötletek megvalósításakor.

Écike a fiam barátnője, már 5 éve. Nagyon kedvelem őt, szerencsére jó is a kapcsolat kettőnk között. Karácsony közeledtével már az ajándékon kezdtem törni a fejem, mikor is a fiam súgott. Varrjak egy takarót. Écikének! Varrtam már máskor is ezt azt, mindig örült mindennek, így aztán belementem. Legyen! Varrok neki takarót. A fiam segített is tanácsokkal: Éci imádja a vidám színeket, főleg a zöldet és a pöttyöket.

Marcsival megbeszéltük, hogy egy szombat délután ketten összedobjuk a fedlapot. Ezért én nagyon hálás voltam, mert tudtam, hogy így el is fogunk készülni, ami nagy segítség nekem.  Ezért már előre  lelkesen anyagokat rendeztem, mintán gondolkodtam, sőőőőőt, péntek délutánra ki is szabtam az egész takaróra való  blokk elemeket.

Persze a jól bevált részeg ember lépései blokkokat választottam:
Nagyon könnyű dolgom volt, hiszen nem kellett az anyagokat illesztgetni, csak párat egymásra tenni, és vágni. Ment is a dolog szaporán. A kisebb maradékokat is nagyszerűen fel lehetett használni.

Ki is szabtam 70 blokkra való elemet.


Hétvégére aztán hazaért  a lányom, kért, hogy inkább maradjunk együtt, beszélgessünk, majd ő segít a varrásban. Érzékeny anyai lelkem persze rögtön igent mondott, hiszen tudom, neki is és nekem is milyen fontosak ezek az egész napos csicsergések. Délután így elkezdtük összerakni a szoba padlóján a blokkokat. Raktuk raktuk, aztán egyszer csak kimondtuk a végítéletet. 

Ez borzalmas!!!! 
Annyira sok a szín, az erős szín, annyira tarka, hogy ez így nem jó! 
Lenyúlott a szám széle, nem írom le, hogy miért, hisz egyértelmű :-(( (a férjem még megkérdezte, hogy ez egy kisgyereknek lesz?  :-(( )

 DELETE!

Próbálkoztam még más verzióval, ez jobbnak tűnik, de bizonytalan vagyok. ami nem megy, azt nem kell erőltetni :-(((( Bár a férjem szerint ez így egész jó és Écikés. Lehet, hogy csak az előzőhöz képest látja jónak? Valószínű :-((



Hát ezt sem kellene most erőltetni :-((

De nem hiába anyja lánya, azonnal volt jobb ötlete, meg nekem is. Több se kellett, még 3 kupac anyagot elővettünk (már mozdulni sem lehet a varrószobában) és fejben megindult a fantáziánk.

 Már félek, hogy lesz-e egyáltalán szegény lánynak takarója karácsonyra. 

Koncepció a következő: Zöld és pettyes.

Nagyon halvány zöld alap, erre kistircelünk egy halom lyukat. Alátesszük a petty színeit, és rengeteg díszítő öltéssel tűzöm.

Mindenféle kéznél lévő kör alakú tárggyal köröket rajzoltam (sokat)




Feltűzködtük a takaró alapra

És az imádott applikáló talp segítségével szép apró öltésekkel mind körbevarrom. Evvel el is készültem késő estére.


Ma az ebédfőzés holt ideje alatt kivagdossuk őket.

Hogy ebből az egészből mi lesz, azt nem tudom............................

Annak örülök, hogy sokat beszélgettünk egész délután  a lányommal, nagyon jó volt :-))
(És még annak is nagyon örülök, hogy szegény Marcsi idejét nem raboltam hiába!)


2 megjegyzés:

  1. Nagyon várom a folytatást.Bár nekem az előzőek is tetszettek.

    VálaszTörlés
  2. Ohh! Ha tudnád, hogy várom a végeredményt!! :-))

    VálaszTörlés