Pont...........

.

.......pont ilyen kis apróságot szerettem volna varrni. És minő véletlen, szinte pont ugyan azt a mintát sikerült kétszer is megtalálnom és kiválasztanom. És minő érdekes nem ugyan attól a neves tervezőtől találtam meg kétszer .Mindketten tengeren túli "táska celebek", hogy szlenggel éljek.  Tehát most nem bonyolódok utalásokba, hogy kinek a mintája, mert elkerülném ezt a kényes kérdést. Mindketten a nevüket adták hozzá, én az egyiket varrtam meg.

Azt hiszem mostanában ez ............. (bár én mindenből kimaradok ami pletykának számít foltvarró körökben, de ez inkább előny. A dolgokról morzsákból értesülök, direktbe nem jut el hozzám - jobb is, mert képes vagyok őszinte véleményt mondani.)........no hagyjuk.

Tehát pont erre a kis apróságra esett a választásom. El is határoztam, hogy pontosan betartom a méreteket, utasításokat, nem alakítok, nem újítok, nem variálok. 

(lehet, ha a másikuk mintáját választottam volna, akkor ez a bejegyzés másképp alakul)

Szabtam-varrtam, és íme a végeredmény: 

Jön a kérdés, hogy miért varrtam meg kétszer?

Jogos kérdés! Mert az elsőt nem alakítottam. (jobb oldali) És azt hiszem, hogy ez erősített meg abban a véleményemben, hogy esetenként nem kell a mintákat minden feltétel nélkül elfogadni.  Mert a minta pont 0,75 cm-el tért el a kellő nagyságtól a bélésnél :-( 

(felmerült az az aggály, hogy a 0,75 cm vészesen emlékeztet egy varrásráhagyásnyi anyagra, de most ezt nem részletezem, nem én szabtam el! Most nem hagytam rá a szabásmintában szerepló darabokra, ha ráhagytam volna, akkor 1,5 cm-el tért volna el a kívánt nagyságtól)

Először összeállítottam a leírásban szereplő nagyságú darabokkal, de mérgemben le sem fotóztam.

Tehát toldani kellett, vagy újra szabni. Toldottam, mert bemakacsoltam magam! Én pontosan varrom meg a mintát! (a képen már a toldás is látszik)

Aztán amikor elkészült, akkor azt gondoltam, hogy egy ekkora "akármitartó" már ne a béléssel a nem is értem néhol minek kellett merevítésekkel és a varrásráhagyásokkal legyen tele. Fogtam magam és a fedlap mintát pontosan úgy szabtam ki, ahogy az az eredetiben szerepel, a többi részletet pedig az eddigi tapasztalatomra bíztam és a józan paraszti eszemre. 

Tehát most van két "akármitartóm", az egyik pont 3 ujjnyira nyitható ki, a másik bő 3 ujjnyira. (nekem viszonylag vékony ujjaim vannak, vastagabb ujjúak csak kiöntés után találhatják meg a belehelyezett dolgokat)

A leírásokhoz tartozó fotókon ez nem látszott - sebaj- , a gyönyörű képek csábítottak a varrásra.

..... és én pont ilyet akartam   :-)))