2015. január 27., kedd

Ha nem akarunk úgy tűnni, mintha más tollával ékeskednénk....

.
Vagyis az történt, hogy megígértem, hogy leírom, hogy hogyan keresem ki a sok "húúú, de jó " elmentett kép forrását.

Mert valahol tiszteletben kell (kellene!!!) azt tartani, hogy az adott minta, főként a foltvarró világban az elkészült quilt tekinthető alkotásnak, szellemi terméknek. Még ha a foltvarró ősidőkben kitalált drezdai tányér mintát akarjuk illusztrálni, és azt valaki más munkája segítéségével tesszük, akkor is figyelni kellene!!!!! Legyünk annyira korrektek, hogy ha valaki más munkáját mutogatjuk, akkor feltüntetjük a kép forrását, megnevezzük a quilt megalkotóját, inspirálóját, esetleg elérhetőségét, hivatkozással.  
Olvastam hevenyészve nemrég egy rövidke cikket a szellemi tulajdonról és laikusként is szembesültem azzal, hogy az internet világában élve nap mint nap LOPUNK!  Én is bizonyára és valószínű Te is kedves olvasóm! Szinte úgy, hogy azt észre sem vesszük, természetesnek tartjuk. 
Persze a hivatalos "életben" ennek súlyos következményei vannak, a szakdolgozatok sorát dobálják mostanában vissza plagizálás miatt. Jogosan!
 Természetesen nem gondolom, hogy ne lehetne példálózni más foltvarró munkájával, mintákat küldözgetni, elkészült quiltek képeit inspirációként használni, mások munkáit utánozni. De nem úgy, hogy pl forrrás: internet, vagy pinterest. Ehelyett azt is írhatnánk, hogy találtam és kész. 
 Én sajnos ezt a hevenyészett "meg nem jelölést" tapasztalom mostanában. Lehet, hogy más nem, de nekem ez döbbenetes! Talán ha ráfigyelnénk, akkor egy kis odafigyeléssel mégsem lenne így. Bizony erre azt gondolom nagy szükség lenne.  Főként akkor, amikor a közösségi portálokon mutogatunk képeket, úgy, mintha a sajátunk lenne???!!! Lehet, hogy magyarul odaírjuk, hogy  "ez a kép nagyon tetszett..." de ezt sokan nem értik, esetleg a bejegyzés írójának tulajdonítják a munkát. Ez nem etikus! Nem korrekt! Mondhatnánk "Más tollával ékeskedik" az illető.

 Bár kicsit viccesnek érzem, hogy én akarom mutogatni, hogy hogyan keressük vissza a forrást, hisz én is csak "szőke nősen" használom az internetet,,, ám mégis van egy egyszerű megoldás. A fiam tanította, nem is ördöngösség. Kb 1 perc alatt megtalálható a kép forrása!

Vegyük pont azt a képet amit az előbb feltettem ide!  Google a barátunk! A kezdőlap jobb felső részében van egy szó: KÉPEK erre kattintsunk itt rá.

Megjelenik ez a képernyőkép, ahol a fényképezőgép ikonra kell kattintani. KERESÉS KÉP ALAPJÁN.

Majd a KÉP FELTÖLTÉSE gombot válasszuk:
Megjelenik a számítógépünk tartalma a mappákkal. Ki kell keresnünk, hogy hova mentettük le a képet amit keresünk a neten.

Arra a képre kattintok, amelyiket keresem. Alul a feltöltés gombot választom... ....... és......

Sok találat jelenik meg, amit valószínű meg kell vizsgálni, de a találati listából már sok minden kiderül. Általában az első kettő között van az eredeti forrás:


Az eredménylistát vizsgálva máris megtaláltuk a forrást:
http://www.dailymail.co.uk/news/article-1208913/The-poodles-transformed-pandas-horses-snails-creative-grooming-dog-shows.html

Tehát nem egy nagy feladat, viszont így bátran hivatkozhatunk (tisztességesen) mások munkáira is!

forrás: http://www.dailymail.co.uk/news/article-1208913/The-poodles-transformed-pandas-horses-snails-creative-grooming-dog-shows.html









ui: egyébként nekem nem tetszik, hogy mit művelnek szegény kutyákkal, de nem erről szólt a bejegyzés.



18 megjegyzés:

  1. Szívemből szóltál, ha nem bánod (gondolom nem :) ) megosztom egy csoportban.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem, hogy nem bánom, inkább köszönöm!

      Törlés
  2. Jogos, 10 pont! Abszolút egyetértek!
    Én pl. azon is szoktam háborogni, amikor valaki egy az egyben lemásol egy munkát valahonnan, és hallgat nagy büszkén, amikor az ötletet is dicsérik, nem csak a kivitelezést. És az illetőnek eszébe nem jut azt mondani, á, ezt xyz-től vettem át... Szóval tessék az eredeti alkotó nevét is előkotorni, nem olyan nehéz az, lám-lám.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy nem csak én gondolom így a dolgokat.

      Törlés
  3. Ugyanezen gondolkodtam mostanában. Ginával egyetértek, szívemből szóltál. Megérne még egy misét a szabásminták küldözgetése és könyvek letöltése is.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos a könyvek és szabásminták esete sem egyszerű. Nem akarok álszent lenni, ha nagyon őszinte vagyok, akkor be kell vallanom nekem is van a gépemen olyan könyv, amiért nem fizettem. Talán az egész világon nem találunk olyan foltvarró pc-t, amelyiken ne lenne. Ez Magyarországon, ahol nem annyit keresnek az emberek, mint pl Amerikában még fokozottabban jelentkezik. Biztos szívesebben fognánk kézbe azt a sok könyvet, amit egy időben letöltögettünk. Persze ez nem követendő, egyáltalán nem helyes. Ami most kiverte nálam a biztosítékot, az főként a blog és fb világára nap mint nap jellemző jelenség. Tulajdonképp sokan el is várják, hogy minden mintát "csak úgy" küldjünk tovább. Nem jó ez a villág! :-(

      Törlés
    2. Tyű, ezzel is milyen gondom van! Amikor varrtam a bézs táskát, meg sem tudom mondani, hányan kerestek meg emilben, ugyan küldjem már el nekik a mintát! Nem háborognék, ha volna valami kapcsolatom az illetővel, eszembe nem jutna önzősködni, de tőlem valahogy mindig olyanok kérnek, akik soha, egyetlenszer sem kommenteltek nálam. (:de ezek szerint zugban olvasnak:) Udvariasan elutasítottam őket, ha tudnád, mi mindennek lehordtak a következő levélben nem ketten! Olyan is akadt, aki arról is biztosított, simán ki tudná szerkeszteni, de most erre nincsen kedve meg ideje, küldjem hát el inkább az enyémet neki én. Az illető mellesleg a foltvarrásból él, én meg csak magam szórakoztatom ezzel. Ő sem szólt még soha azelőtt hozzám, azóta meg pláne! :) Nagyon gáz!!!

      Törlés
    3. Sajnos ez nem is egyedülálló eset. Tudom, aki titokban akarja tartani a mintáját az ne tegye fel a netre. Bár nem tudok angolul, azért mégis értem, hogy a külföldi foltvarrók nem a mintát kérik egymástól, hanem a a helyet, ahol beszerezhető. Más nem?

      Törlés
  4. Hát igen, bele sem gondolunk, amíg nem kerülünk a másik oldalra. Nemrég fedeztük fel, hogy a Facebook-on egy lány egyik csomózott karkötőnk képét tette fel az erről szóló (szerencsére elég néptelen) oldalára. Amikor pedig odakommenteltem neki, hogy legyen kedves, ne használja a képünket úgy, mintha a sajátja lenne, azt írta vissza, hogy ez az ő oldala, és azt tesz ki, amit akar, és ez a jövőben is így lesz. Írtam a Facebook-nak, de azóta sem kaptam választ.... na, azóta minden megosztott képet vízjelezek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, valószínű a vízjel a biztos megoldás. De tényleg tanítani kellene az internet etikát. Persze szerintem ez nem csak tanulás, belső jóérzés kérdése is.

      Törlés
  5. Örülök, hogy írtál róla! egyszer készítettem egy blogbejegyzést Jákob lajtorjája insprációk (vagy valami hasonló) címmel. Korrekt akartam lenni, és majd fél napom ment el azzal, hogy minden kép alá odabiggyesztettem honnan vettem a képet. Néha bosszantó volt, hogy az "eredeti" forrás sem "eredeti". Feladtam, hogy efféle bejegyzéseket készítsek, mert ennyi idő alatt meg is varrhattam volna a munkát! :) Ettől független mindig jelölöm az inspirációt adó forrást. újság,cím, dátum, oldalszám- ami alapján beazonosítható! Jó lenne ha mindenki így tenne. Így talán a híres magyar foltmunkák sem arról nen lének híresek a pinteresten, hogy XY német hölgy készítette a fotót. Szerintem tudjátok kire gondolok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szilvi! Szerintem ennél kevesebb forrásinformáció is már elég lenne. Főleg, ha nyomokban más is így gondolkodna, mint Te :-))) Igen, sajnos sejtem kire gondolsz.
      Jó, hogy azért sokan vannak úgy, mint Te és fontosnak tartják a korrektséget. Bízom benne, hogy azért lassanként kialakul a kellő internet kultúra is.

      Törlés
  6. Én más témában blogolok, (mostanában kezdtem el foltvarrni), de minden alkalommal odaírtam a forrást. Szerintem is így korrekt. Néha órák mentek el a visszakeresésre, de ezzel a megoldással nagyon megkönnyítetted a jövőbeni munkámat. Köszi a felvilágosítást! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sucika! Örülök,ha icipicit is tudtam segíteni. Persze ez a kereső megoldás nem mindig hoz eredményt, de már egy halovány utalás is elég ahhoz a bejegyzésben, hogy ne merüljön fel a képlopás lehetősége.

      Törlés
  7. Végigolvastam a cikked és a hozzászólásokat is. Mindennel teljes mértékben egyetértek. DE! Sajnos akik interneten nézelödnek igenis fogják gyűjteni a képeket, nem törödnek vele honnan és kitől jött. Gondoljunk csak arra, mikor nem volt internet, akkor mindenki papiron gyüjtötte a leirásokat, eltette és soha nem csinálta meg. Ha valaki lemásol egy mintát, az nem lesz ugyanaz amit másol. Miért? Az anyag a technika elárulja. Talán az a legjobb megoldás, hogy a képre, amin a saját művünket mutatjuk be, vizjellel irjuk rá a nevünket. Igy pl. egymás mellé téve a két képet rögtön kiderül a turpisság. Sajnos nem fogjuk tudni megállitani a "lopást". Pl. az orosz oldalakról sokan lemásoltak sokmindent. Most már egyre nehezebb, valahogy megoldották és kevesebb az olyan anyag amit le lehetne másolni. A blogokon lévő tutorialok szerintem jók, itt megint az anyagtól függ a kész termék. Hány tanfolyamon láttunk olyat, hogy az előadó internetről vett le mintát? Én nem irigylem őt, hiszen az alap mintával megdolgozott. Én is megtehettem volna, de inkább azt vártam, hogy valaki elmagyarázza. Jó ez? Ezen lehet vitatkozni. Én pl. a Facebook-on igyekszem megosztani az érdkes képeket. Ott megtalálható a szerző vagy a blog. Saját művem képeit a blogomba teszem fel, de mivel a fénykép nem mindig "sikeres" biztos hogy senki nem veszi át. Ha van lehetőségem tutorialt késziteni azt is szivesen közzé teszem ezzel is segiteni szeretnék. Annyi mindent lehet varrni, varrjunk csak nyugodtan. Különben nekem (el nem itélhető módon ) sok letöltött könyvem van és a karácsonyra kapott tabletre mindig átteszek egy párat nézegetni. Ennek ellenére egy-egy kiállitáson mit veszek: könyvet, újságot. Nagyon szeretem a blogokat és sokat lehet tanulni belőlük. Kár, hogy kezdjük elhanyagolni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fb-ra írtam egy kommentet, bemásolom, mert szerintem itt jól fogalmaztam meg a bajaimat.
      Ami ellen "felemeltem a hangom" az egy cseppet sem a másolás, utánzás, egy-egy minta saját kivitelezése. Hanem azok a posztolók, bloggerek, akik szakmányban - bocsánat, nem tudok finomabb kifejezést - osztják az észt- úgy, hogy az összes munka amin bemutatják a tudományukat más munkája. A pinterestről, Etsy-ről és bárhonnan "Talált" képekkel hozakodnak elő napi szinten. Pl én, aki leginkább telefonról sorban állás, vízforralás és hasonló időpocsékoló tevékenység közben olvasom a fb-ot arra a következtetésre jutok, hogy egy foltvarró zseni oldalát böngészem, mert csupa olyan munkát látok az oldalán, ami egy átlag foltvarró idejét, képességét, kreativitását, lehetőségét messze túlszárnyalja. Sőt ezek a posztok nem csak a magyar foltvarrók monitorán, telefonját egyéb kütyüjén jelenik meg, hanem mivel az internetről beszélünk a világ minden táján élő foltosokat "kápráztatja el". Igazából hogyan is??? Úgy, hogy sok esetben sejtésünk sincs arról, hogy a csuda jó megoldás, hihetetlen kidolgozás egy kicsit sem a közzétevő alkotása, hanem nagyon is másé! NEM AZ ÉN MUNKÁMMAL éltek vissza, nekem ilyenfajta sérelmem nincs. Egész egyszerűen szégyenlem, hogy napi szinten kell nézni olyan remekeket mások oldalán, amihez semmi közük nincs. És igen is, ez etikátlan. Nem az a baj, hogy lemásolunk egy munkát. Ha vesszük a fáradtságot és azt megvarrjuk. Mutogassuk, hiszen ez is az alkotás öröméhez tartozik. Nem gondolom, hogy a négyzetek összevarrását is forrásokkal kellene lehivatkozni, de az a jelenség már a ló túloldala ami napi szinten gyakorlattá vált! Nem gondolom, hogy nekem kompetenciám lenne egy ilyen problémát a nyakamba venni, de pusztán vidéki foltvarróként is érzem, hogy ez már túlzás. Nem vagyok hajlandó belemenni személyeskedésekbe és megnevezni azokat akik véleményem szerint túllépik az én általam már kritikusnak tartott normát. Aki ismer, az tudja, hogy ha bajom van valakivel, akkor azt a szemébe mondom meg. Ugyanakkor az egész "képlopkodás" már trenddé kezd válni, ezért írtam amit írtam. Igen, kedves foltvarró társaim a szép alkotásokat tessék utánozni! Tessék megvarrni, hogy Nektek is és másnak is öröme legyen benne. Akit pedig utánoztok annak is büszkeség, hogy olyat alkotott, hogy más is érdemesnek találta az idejét, anyagát, tudását belefeccolni. Ha még meg is említitek, hogy kit másoltatok, az külön dicsérendő! Szerintem!

      Törlés
    2. Drága Marinann, tehát kérlek nehogy félreértsd, egy cseppet sem a másolás ( kézzel fogható produktum alkotása más tervei alapján) van bajom. Nem is azzal, hogy valahol megosztunk egy-egy linket, mintát amin látszik az alkotója, forrása!!!!! Hanem azokkal, akik csak képet közölnek és úgy mutogatják, hogy higyjük azt ,hgoy az az ő sajátjuk. Talán ezért is volt ez a bejegyzés, hogy látható legyen nem olyan ördöngősség visszakeresni egy kép eredeti forrását a számítógépen. De félreértés ne essék NEM AKAROM A VILÁGOT MEGVÁLTOZTATNI, hiszen nem is tudnám és tisztában vagyok azzal, hgoy nem is lehet! Csak elmondtam ami bennem volt, JÓ SZÁNDÉKKAL!!!! :-))

      Törlés
  8. Igazad van Ági! Valószinűleg a technika is közrejátszhat ebben. Ugyanis én pl. ha megosztok valamit a számitógépemen -azzal a céllal, hogy más is lássa és gyönyörködjön benne, természetesen az alkotója nevével vagy a hellyel ahonnan való- átmegy a telefonra is és ha ott valaki nézi, nem minden esetben marad meg a szerző, azaz a kisérő szöveg. Én pl. többször kiirtam az oldalamra, hogy ezek a művek, amiket megosztok nem az én alkotásaim. Ahhoz, hogy saját alkotásaim legyenek, ezekből a képekből nyerek ihletet. Ahogy egy könyvet nézegetünk én úgy tekintek az internetre. Észt nem szeretek osztani (úgyis megteszik mások!) csak arról szeretek irni (és azt is csak a blogomban) amit tapasztalatom alalpján tudok. Hiába olvasok valamit, nem biztos, hogy nekem is úgy sikerül. De ezért szeretek tanfolyamokra járni, mert ott is sokat lehet tanulni. Ahogy mondják egy jó pap holtig tanul! Tekintsük ezt annak.
    De hogy a logóm (vagy avatarom) miért nem akar visszatérni azt még mindig nem értem, pedig annyi mindent csináltam! Ezért elnézést kérek.

    VálaszTörlés