2010. január 18., hétfő

Vilmácskák szaporodnak

Szombaton az egész délután a mienk volt! Nem is tétlenkedtünk, haladtunk a munkával, így elkészült az összes Vilma, amelyeket bele szeretnénk illeszteni a takarónkba. Igaz a végén már egy kicsit beleuntunk, köszönhető ez a kétoldalán ragasztós vetexünknek. (ruhaipari szlengben= szűzhártya)
Vettünk már több minőségűt is, tároltuk száraz helyen, törésmentesen, óvtuk a szellőtől is, de hiába. A két réteg csak külön életet kívánt élni és kész! Sebaj, a mintát a papírra rajzoltuk, a szűzhártyából kivágtuk a kellő darabot és azt tettük az anyagra, majd jött a rajzolt papír, majd a kivágás. Roppant mód büszkék voltunk bölcs problémamegoldásunkra. Egész addig fokoztuk, míg rá nem jöttünk, hogy a sütőpapír a barátunk :-))
Ezután sütőpapírra rajzoltunk és boldogok voltunk mindaddig, míg másik sütőpapírt nem vettünk elő. Aki már nem volt a barátunk!! És ő nagyon ragaszkodott a szűzhártyához és az anyaghoz és fütyült róluk leválni :-(((
Nos ezt tekinthetjük pechnek is, mert egy egész blokkra való (*2) készült már el az ellenséges sütőpapírral, ugyanakkor szerencse is, mert ezt a hibát többet nem követjük el, legközelebb próbát végzünk a sütőpapír identitásának vizsgálata érdekében.
De estefele már jól álltunk, egy anyagra, amely akkora, mint a tervezett takarónk már fel is helyeztük a blokkokat. Most csak ímmel-ámmal, hogy az összképet lássuk. A késztől még messze vagyunk, de most mind a ketten házi feladatokat vállaltunk be. Én végzem az applikálást, varrogatást, Marcsi pedig az összekötő kockákat fogja elkészíteni. A képen üres anyagokra szívecskék lesznek applikálva. Még én alkotói tevékenységet folytatva nézegettem-rendezgettem a blokkokat, addig Marcsi "díszeket" gyártott a virágöntözős Vilmának. Több lehetőség is felvetődött. A behúzott gomb felvarrását azért vetettük el, mert nagyon kiáll majd a takaróból. A behúzott gomb felső darabjának bevonása is szóba került, de elég problémás annak a rögzítése. A végén a vitrázskarika mellett döntöttünk. Jo-jo szerűen lesz bevonva, majd középen a kellő helyre öltve. A mérete egyezik az eredeti mintán rajzolt stilizált virágok nagyságával.
Nem maradt más hátra, mint a kockákhoz való anyagok összeválogatása. A pontos méreteket még ki kell számolni, mivel eltértünk az eredeti leirattól. A blokkokat elkészítettem kicsinyítve kockás papírra, majd azokat felhelyezem egy, a takaróval méretarányos lapra, így könnyebb lesz az új összeállítási tervet elkészíteni.
Azt hiszem jól kihasználtuk az időt, szerintünk eredményes napunk volt, ráadásul igen jól is éreztük magunkat!

4 megjegyzés:

  1. Kedves Marcsi és Ági!

    Nem tudom, hogy emlékeztek-e még rám, tavaly ősszel ott ültem mellettetek a Colette alkotónapján Csanakon. Megörültem, hogy megtaláltam a blogotokat, majd olvasni fogom, ha ráértek, ti is nézzétek meg az enyémet (martilein.blogspot.com), bár eléggé el vagyok maradva, de remélem idén sikerül sűrűbben bejegyzéseket írni. További jó öltögetést nektek!
    Márti

    VálaszTörlés
  2. Persze, hogy emlékszünk Rád! Nagyon örülünk a látogatásodnak. Felkerestem a blogodat, nagyon szép munkáid vannak, várjuk a folytatást.

    VálaszTörlés
  3. Szia lányok!Rózsi vagyok a Szentgotthárd-i csoportból. Remélem, hogy emlékeztek rám.( Marcsi talán, mivel a Gotthárd-i tábor óta már voltam az üzletében is.)Nagyon örülök neki, hogy az újságban megláttalak benneteket, és most itt is rátok találtam.Kérdésem, hogy nem akartok véletlenül tábort szervezni? Nagyon-nagyon jó lenne. A munkáitok gyönyörűek, csak tátott szájjal lestem.

    VálaszTörlés
  4. Kedves Rozalinda!
    Igen, emlékszem Rád! Örülünk, hogy ellátogatsz a blogra, ha tetszik gyere máskor is!!!

    Tábort szoktunk szervezni, de csak a saját kis baráti közösségünknek Nagy feladat ez is, hát még több embernek Az ötletedet köszönjük, gondolkodunk rajta, de biztosan még nem ígérhetünk

    Marcsi

    VálaszTörlés