A nyári hóember

.

Újabb gyerektakaró készült. Igaz Frozen hercegnőt akartam először, majd a rendelkezésre álló időt és képességeimet figyelembe véve - mivel a mesénél kellett maradnom - Olaf a hóember lett a téma. 

Kezdődött a "falra mászással". Pedig már vissza kellene adnom ezt a projectort, de mindig csak nálam marad. Nem véletlenül. Most is nagyon hasznos volt. 

Ezen a ponton érkezett haza a férjem, aki konstatálta, hogy megint csak nem a pókhálókat kergetni másztam a kanapé tetejére...... majd szólt, hogy hoz pizzát ebédre! Ujjé, ha varrni szeretnék, akkor nagyon tudom a pizzát szeretni! :-) Tehát így két egész nap áll a rendelkezésemre + egy délelőtt, persze az éjszakákat is hozzászámolva,  ettől még jobban ment a munka!  Falon mászás után földön rajzolás következett, némi anyag válogatással:

Közben kialakítottam a stratégiát, mert járatlan vizekre eveztem egy kicsit.

Olaf fejét külön alakítottam ki. Az applikáláskor a fóliára előrajzolt mintához igazítottam a darabokat. Az érfogó most különösen jó szolgálatot tett!!! :-)

Amikor minden részlet a helyére került, akkor ment a vasaló alá. Na jó a kukás-zsák nélkül :-)

A hátteret szabadon szabdalásos technikával varrtam össze. Képek nem készültek, mert közben inkább csúnya szavakat mormoltam. Annyi baromságot sikerült közben elkövetnem, hogy majdnem miszlikbe aprítottam az egészet. De végül felvasaltam szegény Olafot.

Aztán gombostűvel helyet kerestem a "dekorációnak".

Majd hosszas gépi varrás következett, mire minden darabot felvarrtam.

Közben a csodálatos (egy cseppet sem olcsó) tűzőtalpam újfent megadta magát. (Jelentem ez az 5. darab ami eltört Pfaff-os életemben)

De így aztán most elhatározásra is jutottam, majd ha meg is valósul, akkor írok róla. 

Na jó, több részletfotó nincs róla, mert jött az újabb éjszaka és a reggel, én csak varrtam és varrtam, tűztem ahogy tudtam, de végül csak elkészültem. A Budapestre tartó buszra fel is tettem, ahova meg is érkezett. 

Innen hosszabb útra indult és már egy mosolygós, gyönyörű kislányé! :-)

ui: Voltak félelmeim, hogy milyen hatással lesz a gyermek fejlődésére nézve az a tény, hogy a takarón virágok között örül egy hóember. Ráadásul az eredeti fotón még egy nap is volt amely erősen tűzött. Ezen aggódva varázsoltam önhatalmúlag hópelyheket a háttérbe. Ezt követően kaptam az információt, hogy a mesében ez Olaf álmaként valósul meg ez a jelenet, aki nagyon szeretne nyáron is boldog lenni. Így már nem aggódom a kislány esetleges pszichés anomáliája  miatt. :-))