Lucy Boston és....

..

Na jó vállalom- ..Lucy Boston ... . és bandája néven emlegetem itthon a Lucy Boston sablonokat. Nem voltak a szívem csücskei. Aki ismer az tudja, hogy azért is, mert kézzel varrós dologról van szó. Vagy mégsem? :-)

Ami varrható kézzel, az sok esetben géppel is. Most már igazolom, hogy Lucy Boston 1,5 inches változata egész nyugodtan varrható géppel is! 

A legtovább az anyagok összeválogatása tartott. De erről szól ez a minta, ezt azért hagyjuk meg neki. Miután az anyagkupacaimban ki tudja hova rejtőzött el egy nélkülözhetetlen darab még pótlást is kellett szabnom, de a szabást is a végén leegyszerűsítettem. 

A minta lelke a szépen megválasztott anyagrészlet. Ebben nagy segítség az átlátszó sablon, így egész pontosan lehet kiszabni a szükséges részletet. 

A körkéssel körbe is vágtam a darabokat. Majd újabb anyagvadászat következett, és ezeket már gyorsabban is szabtam, hiszen egyszerűbb volt kis téglalapokat szabni, majd ezekből a Lucy Boston sablonnal a sarkokat és a felesleges részeket levágni. 

 Amikor már tudtam, hogy melyik anyagokból fogok dolgozni, akkor jött a jó móka:

1. variáció:

2. variáció:

...majd következett még jó pár, de azok nem voltak olyan izgalmasak. Végül ezekből a szabott darabokból ezt választottam.

Mivel teljesen ismeretlen volt az ilyenfajta foltmunka inkább a biztos utat választottam. A darabokat egymás mellé helyzetem, mármint oda, ahova kell majd kerülniük és a kezem ügyébe tettem egy vágólapra. (Antonius a barátunk! :-)

 Sokat nem töprengtem, pedig lehet, hogy van ésszerűbb metódus is, én párosával kezdtem el összevarrni őket. 

De nem kézzel, hanem géppel. Bevallom nem is jelölgettem egy darabot sem, hanem a tűpozícióval beállítottam a szükséges varrástávolságot és jelölést tettem a gépemre, hogy hol kezdjem és hol fejezzem be a varrást. 

Ez a technika nem ajánlott azoknak, akik nem akarnak Y -varratot készíteni. (véleményem szerint azonban az Y -varrattól is alaptalanul félünk, de mindegy) 

Szóval a sablon segítségével jelöléseket ejtettem a varrógépemen. Amit aztán alig néztem, de jó volt az érzés, hogy ott vannak. 

 Aztán csak varrtam :)

 A már meglévő varratokat figyeltem, nyilván csak addig varrtam.  A kezdéskor pedig a meglévő darabokat szépen oda simítottam, hogy ne varrjak rájuk.

 Itt már nagyon élveztem... :-))

 Ugyan így nézett ki hátulról, de annyira nem volt katasztrófa, mint ahogy kinéz a képen... tényleg!

És bevallom volt itt az a pont, amikor úgy érzetem, hogy megérdemlek egy kis sikerélményt és kivasaltam a nem tökéletesen összevarrt darabokat. Nem volt jó ötlet!!!!! Valószínű, hogy meghúztam vasaláskor egy-egy oldalt és ugyan minden további varrás is sikeres volt, de nehezebben illesztettem őket össze. Izgalmamban nem is fényképeztem. 

 De persze azért összevarrtam. Kedvem is van még ilyen blokkokat varrni, valószínű nem fogom árván hagyni ezt a minta blokkot. 

Sokan kérdezik, hogy mekkora a végén egy elkészült egység. Ezért tettem a minta mellé a centimétert. Ez a blokk a Lucy Boston 1 1/2" nagyságú sablonnal készült, ekkora lett... :-)  kb 38 cm ami a képen van. Ez persze más méretű, ha összevarrjuk más elemekkel.

 Tapasztalatok:

• Az anyagok összeválogatására szánjunk a szokásosnál több időt. 
• Ne varrjunk gyenge minőségű, bontott anyagból. 
• Ha beállítottuk a varrásráhagyást, akkor pár darabon próbáljuk ki az elején (már, ha még sosem varrtunk ilyet) és utána "rááll" a szemünk. 
• Ne varrjuk el az elejét és a végét a varratoknak, mert van, hogy csak 1 öltést kell bontani és máris szépen áll az illeszkedés.
• A következőt úgy fogom összevarrni, hogy az utolsó képen lévő blokkot gondolatban negyedelem és azok a középponton fognak összefutni. Vagyis összevarrok 3 tört fehéret, kettő lilát és egy középpontba futó mintásat. Ehhez hozzávarrok két zöld+ egy mintás anyagból álló egységet. No ebből kell négy és azokat varrom össze. 
• Nem vasalok, csak amikor készen van a blokk. 

Lucy Boston és bandája már kedves nekem is, varrok még ilyet! :-)