Festettem

Bánatos voltam szombaton, hogy nem mentem el Colett alkotónapjára :-(( Messze van és csak egyedül tudtam volna menni. A 4 órás autókázáshoz nem volt kedvem egymagamban, így itthon maradtam. Most persze sóvárogva nézem a képeket, hogy milyen csodás dolgokat alkottak:-((

Kicsit, hogy jobb kedvem legyen festegettem. Nem sok színt kevertem ki, nem is sok anyagot festetem, hanem inkább azt akartam kipróbálni, hogy a különböző texturájú, minőségű anyagok milyen eredményt adnak pár szín keverésével. A színek kiválasztásánál "Afrika" hangulata volt a cél. A sárgák-bronz-arany színeket kevertem, folyattam, gyűrtem, sóztam..... és a végén ezeket kaptam.
Hogy őszinte legyek egy kissé kedveszegetten vasalgattam a kész darabjaimat. Egy kicsit másra gondoltam. Ezek is tetszenek, szépek is, de elkedvetlenített, hogy ennyire kiszámíthatatlan lett a munkám. Sokat kell még gyakorolni, hogy azt kapjam, amire gondoltam. Mára már egy kicsit meg is változtak a színek. (vagy csak én látom őket másnak a napfényben? vagy jobb kedvem van? ) Mindenesetre mire elpakoltam a sok zacskót, dobozt, edényt, kis-kütyüt, nagy-kütyüt, méricskét, felmostam a konyhát, fürdőt, jól elfáradtam.

Pihenésképp egy kicsit leskelődtem a blogok között. Anne-Grethes-hez gyakran "bekukkantok". És mivel éhes disznó makkal álmodik, így gondoltam sütök "Smörbullar"-t. Persze magyarosítva!! A tésztába kardamonmag helyett mézeskalács fűszereket tettem.
Sajnos nem tudok norvégul, így a weblap fordító programra kellett hivatkoznom. Extrém fordítási bakit nem éreztem a receptben, így gyorsan nekiugrottam.
(egyik kedvenc fordításom a WC-táska, ami nem más akart lenni, mint neszeszer)

Csak fél adagot készítettem, kísérletnek ez is elegendő, de ekkora adagból is 17 db kerekedett.
A tésztában nem volt tojás, de jó állagú volt. Hogy pontosan mit kellett volna csinálni vele, azt csak ímmel-ámmal értettem, de azért van akkora fantáziám, hogy a jól illusztrált képek alapján eligazodjak. A tésztát a kenyérsütővel készítettem, csak a nyújtás-formázás maradt kézi munkának.

így sülnek. Le nem vettem a szemem a sütőről, mert azért izgultam, hogy mi lesz ebből 240-fokon 10 perc alatt.

Majd nagyképűen a férjem elé tettem, mondván, hogy ez Smörbullar, majd ő válaszolt, hogy ez nem más, mint fahéjas csiga - és nagyjából igaza is van! A tésztája kicsit fűszeresebb, a formája pedig sokkal izgalmasabb :-)))

Azt azért meg kell hagyni, hogy nem teljesen egyezik az eredeti leirathoz a forma, de nekem tetszik.



No, és nagy sikert aratott, aki kóstolta az csak dicsérte :-))
Máskor is sütök ilyet!


Ági