Varrás helyett lapátolás?

Sok blogot olvasgatok, amivel szerintem nem vagyok egyedül manapság. Élvezem a kisgyerekes anyukák írásait, szinte újra átélem azokat az örömöket, aggódásokat, amelyekről írnak. Belegondolok, hogy tényleg mekkora élményekben, csodákban volt részem nap mint nap kisgyerekes anyukaként. Persze én is halálra tudtam aggódni magam egy-egy hasfájás, láz, mandulagyulladás alkalmával. És ez így van rendjén. Most huszonévesek a gyerekeim, és a helyzet változatlan. Az aggódások, örömök megmaradtak, csak már nem nem én adom be a gyógyszert, nem én húzok rá még egy pulóvert, cserélem le a nyirkos zoknit.
Az utóbbi 10 napban is bőven jutott aggódni való. Nem találtam a helyem, semmihez sem volt kedvem. Ha ideges vagyok, akkor tűzök és tűzök. Mindegy, hogy mit, csak varrni lehessen. Gyártottam is UFO-t, kíváncsi vagyok, hogy mikor lesz befejezve :-(
Vártam a mai napot, hogy Marcsival egy jót varrunk. Kibeszéljük, kinevetjük magunkat. Hát az időjárás közbeszólt. Egy rövidke kávézásra, "fejbenvarrásra" jutott csak idő, mert a hó az esik rendesen. Kora délután még olvadt, de már 0-fok alatt van a hőmérséklet, és a szél is fel-fel támad.
Azért jó volt így is, a közös nevetés nem maradt el, csak a közös varrás!
Sőt, az ostoba vörösbegyet is meg tudtam tanítani, hogy hol talál magának eleséget. Napok óta figyelgettem, hogy csak a cinkék által levert maradékot szedegeti. A madáretetőkbe sem merészkedett be. A felfüggesztett hálóba sem akart megkapaszkodni, így kibontottam neki egy eleség-golyót és azt a kerti virágrácson egyre magasabbra helyeztem, még tegnap már a virágtartóba került.
Most dőzsöl :-))
Szerintem túlverekszem magam a felgyülemlett vasalni való hegyen, aztán este talán varrogatok. Holnapra marad a lapátolás. (közben erősen drukkolok, hátha eltünteti a havat az, aki odatette :-)))

Ági