Táska, táska, táska...

Már több mint egy éve boldog hímzőgép birtokos vagyok. Azóta megváltoztak a varrási szokásaim is. Míg régebben egy-egy formába, anyagba szerettem bele, addigra mostanában a kész hímzés választ magának fazont. Furcsa dolog, de így alakult. Ebből kifolyólag aztán van jó pár kihímzett táska-előlap, akik még gondolkodnak azon, hogy milyen formában szeretnének reinkarnálódni. Sőt, csak nyomulnak az újabb ötletek, a kiabáló hímzésminták, hogy "varrjál meg, hímezz meg!!!" Lehet ennek ellenállni? Én nem tudok :-(( Vagy talán nem is akarok?
Tegnap este is így jártam, de miután végiggondoltam a lehetséges sorsukat a kivarrt hímzéseknek, komoly önvizsgálat után úgy döntöttem, hogy csak annyit hímzek, amennyit utána be is fejezek. Jelentem sikerült!
Két táska elkészült, a harmadiknak csak az előlapja. Ez jó arány:-)

Igaz, az anyagok is kedvemre valók voltak, az egyik egy düftin, a másik pedig "elefántbőr" névre hallgat. Amióta "Ági mellett sokat ülök", azóta nekem is hosszadalmas fejtörést okoz a bélés megválasztása. Újabban én is szívesen választok érdekes, élénk, kicsit meghökkentő béléseket. Akik aztán látják a táskát, később viselik, azok aztán sok esetben az egyéni bélésnek is örülnek, vidám lesz tőle az egész darab. Így esett a választásom most is erre a két elütő színű bélésanyagra. Utólag sem bántam meg! A bélések kívülről egyáltalán nem látszanak, csak kinyitás után.







A belső mobiltartó zsebét a felső részen leszegem, majd behajtogatom, végül felvarrom. Nem bonyolult, de végül szép és roppant praktikus ez a zsebfelvarrási módszer. A zippzáros záródás a külső részén a táska anyagával, belül a bélés anyagával van elkészítve.
És íme, az elkészült táskák kívül-belül :-))

Marcsi