Határtalanul

.

A hétvége a foltvarrás jegyében telt. Már szombaton felutaztunk Budapestre, mert a Határtalanul számomra kötelező éves program. Az csak hab a tortán, hogy minden évben (pedig nem hiszem, hogy összebeszélésről lenne szó) pontosan egy időben kerül megrendezésre a kozmetikusok nagy rendezvényével. Eddigi években 2 :1 programként oldottam meg. Egy nap itt, egy nap ott. Az idén maradt a foltos élet, a sokmilliós,. sokat lehet keresni vele szépség-gépeket kihagytam.

A helyszín változott, amit be kell, hogy valljak nagyon nem bántam. A praktikum miatt. Mert mi vidékiek bizony autóval járunk, a közlekedés sem rutin szinten zajlik a fővárosban és bizony az, hogy parkolni is tudtunk - ráadásul ingyen -  az nagy előny volt.

A munkanap ellenére rengeteg kedves ismerőssel találkoztunk, egy gyors ölelés, "mi van veled?" - valljuk be már kellett a lelkünknek is:-)

Az idei kiállítás azonban számomra (minden túlzás nélkül állíthatom) katartikus élmény volt. Jacqueline Heinz kiállítása volt az a hely, ahova a nap folyamán többször vissza kellett mennem. 

Polyák Ildikó már réges-régen írt róla amit eddig a napig nem is értettem. Már igen :-))  

Mondhatni megvilágosodtam sok tekintetben.........

Ráadásul abban a szerencsés helyzetben is voltam, hogy Ildikó tolmácsolásával Jacquelintől és Ildikótól is nagyon sok apró részletet  megtudtam. És persze csak néztem és néztem és .......néztem:-))

 

Értem már, hogy miért nem lehetett fényképezni. Azt gondolom, hogy mindenki aki élőben látta a kiállított darabokat hevesen bólogat igazat adva. Már több képet is láttam Jacqueline munkáiról a neten, de messze nem azt adják vissza, mint amit a szemem látott ott a teremben. Nem vagyok én olyan szinten- egyszerű műkedvelő foltvarró lévén -, hogy elemezzem szakmai szinten a látottakat, de számomra  Jacqueline  szín-  és anyagkezelése, a kompozíciók összeállítása olyan kifinomult, amihez hasonló még nem állt ennyire közel a lelkemhez. A tűzéseken ragadt meg természetesen először a szemem. Letisztult, magabiztos vonalak, csodás összeállítások!!! 

Nagyon köszönöm, hogy láthattam ezt a kiállítást, hihetetlen élmény marad számomra!!

Természetesen a többi kiállításon látott munka is fantasztikus volt,  tettünk jó pár sétát és ámuldoztunk, hihetetlen szakmai tanubizonyságról árulkodó darabok láttán. 

Mi nem igazán fényképeztünk, de szerencsére többen is   lencsevégre kapták a látottakat!

A Nyitott Műhelyekben lázasan folyt a munka, igazi közös varrással /fejben varrással, tapasztalat cserével, ötleteléssel.

Nagyon jó volt ott lenni, feltöltődtünk, egy kicsit szusszantunk a szürkeségből!

Ági, Marcsi