2011. november 10., csütörtök

Határtalanul

.
A hétvége a foltvarrás jegyében telt. Már szombaton felutaztunk Budapestre, mert a Határtalanul számomra kötelező éves program. Az csak hab a tortán, hogy minden évben (pedig nem hiszem, hogy összebeszélésről lenne szó) pontosan egy időben kerül megrendezésre a kozmetikusok nagy rendezvényével. Eddigi években 2 :1 programként oldottam meg. Egy nap itt, egy nap ott. Az idén maradt a foltos élet, a sokmilliós,. sokat lehet keresni vele szépség-gépeket kihagytam.

A helyszín változott, amit be kell, hogy valljak nagyon nem bántam. A praktikum miatt. Mert mi vidékiek bizony autóval járunk, a közlekedés sem rutin szinten zajlik a fővárosban és bizony az, hogy parkolni is tudtunk - ráadásul ingyen -  az nagy előny volt.

A munkanap ellenére rengeteg kedves ismerőssel találkoztunk, egy gyors ölelés, "mi van veled?" - valljuk be már kellett a lelkünknek is:-)

Az idei kiállítás azonban számomra (minden túlzás nélkül állíthatom) katartikus élmény volt. Jacqueline Heinz kiállítása volt az a hely, ahova a nap folyamán többször vissza kellett mennem. 
Polyák Ildikó már réges-régen írt róla amit eddig a napig nem is értettem. Már igen :-))  

Mondhatni megvilágosodtam sok tekintetben.........

Ráadásul abban a szerencsés helyzetben is voltam, hogy Ildikó tolmácsolásával Jacquelintől és Ildikótól is nagyon sok apró részletet  megtudtam. És persze csak néztem és néztem és .......néztem:-))

Értem már, hogy miért nem lehetett fényképezni. Azt gondolom, hogy mindenki aki élőben látta a kiállított darabokat hevesen bólogat igazat adva. Már több képet is láttam Jacqueline munkáiról a neten, de messze nem azt adják vissza, mint amit a szemem látott ott a teremben. Nem vagyok én olyan szinten- egyszerű műkedvelő foltvarró lévén -, hogy elemezzem szakmai szinten a látottakat, de számomra  Jacqueline  szín-  és anyagkezelése, a kompozíciók összeállítása olyan kifinomult, amihez hasonló még nem állt ennyire közel a lelkemhez. A tűzéseken ragadt meg természetesen először a szemem. Letisztult, magabiztos vonalak, csodás összeállítások!!! 

Nagyon köszönöm, hogy láthattam ezt a kiállítást, hihetetlen élmény marad számomra!!

Természetesen a többi kiállításon látott munka is fantasztikus volt,  tettünk jó pár sétát és ámuldoztunk, hihetetlen szakmai tanubizonyságról árulkodó darabok láttán. 


Mi nem igazán fényképeztünk, de szerencsére többen is   lencsevégre kapták a látottakat!

A Nyitott Műhelyekben lázasan folyt a munka, igazi közös varrással /fejben varrással, tapasztalat cserével, ötleteléssel.

Nagyon jó volt ott lenni, feltöltődtünk, egy kicsit szusszantunk a szürkeségből!

Ági, Marcsi

3 megjegyzés:

  1. Biztos szuper volt. Jövőre én is megyek! 26-án nincs valami hasonló? :) Akkor biztos megyek fel.

    VálaszTörlés
  2. Sajnálom, hogy én nem tudtam ott lenni, de idén győzött a család! ( a középső szinte minden nap próbált az elmúlt hónapban, néptáncversenyre készül) Pont szombaton ért rá mindenki, hogy elmenjünk vásárolni. Nő létemre utálok vásárolni, főleg két kamasz lánnyal és két morgó pasival.Vasárnap pedig családos nap volt a kisfiam néptánc csoportjában. Csupa jó program!És akkor még azt is el kell, hogy viseljem, hogy mindenhol Jacquelin Heinz gyönyörűségekről hallok, de látni nem láthattam!
    Tessék engem sajnálni!

    VálaszTörlés
  3. Edit gyere jövőre mindenképp!! 26-án nem tudom, hogy mi lesz én nem hallottam semmi foltos eseményt :-((

    Kriszta! Tényleg sajnállak! De a leírt dolgok nyomós érvek voltak. Elsősorban anyák, háziasszonyok vagyunk, tehát első a család. A foltozás és foltos élet pedig szabadidős tevékenység és nem szabad a család elé helyezni. Jövőre is biztosan lesznek gyönyörűséges dolgok!

    Ági

    VálaszTörlés