A lámpa

.

A neten annyi fantasztikus ötletet látni, aztán végül egyiknek sem állunk neki. Nem így van evvel az én kitartásra nevelt lányom. Megláttuk az ötletet és én már-már túlléptem volna az egészen, de ő kitartó volt. Elég nehezen álltam kötélnek, de tudtam, hogy egyedül nem kivitelezhető az ötlet, ha pedig ő valamit a fejébe vett.......

Így a videó bejátszáson elég könnyed dolognak tűnik, de mivel a lányom 4 m belmagasságú lakásban lakik, így a terv egy 90 cm átmerőjű lámpa-búra elkészítése volt.

1. feladat: szerezz télen egy 90 cm átmérőjű strandlabdát emberi áron!!!!  Nem írom le, de sikerült :-)  Igaz nem Csőrikés, hanem "Lunituni"-s de az eladókkal ellentétben bennünket ez nem érdekelt

2. feladat: a fél lakást borítsd be takarófóliával, mert minden ragadni fog. Te is!!! Ne ábrándozz, még a hónod alja is!

3. feladat: szerezz be olcsón (pl turkálóból) fonalakat, áztasd be extra tapéta ragasztóba.

4. feladat: Fújd fel a labdát, végy még egy nagy levegőt és állj neki.

Szerencsére a fonalak végeit még nem tapétaragasztós állapotukban kilógattuk a vödröcskéből, különben esélytelen lett volna az egész. 

A lányom vezette ki a tapétaragasztós trutyiból a fonalat én tekertem a labdára. A 90 cm-es labdára ráment kb 35 dkg fonal. 

 Majd sikkesen összehúztuk a fóliát, lehámoztuk magunkról a kínai nép szabadidő ruházati termékeinek remekeit (melyet valószínű a népességpolitikai osztály kiváló tervezői terveztek)  kissé ragacsos formában. A zokninkat kiemeltük a fólia közül, a hajunkat megmostuk, az egyéb nem rendeltetésszerű helyen megjelenő tapétaragasztó nyomokat eltávolítottuk, majd "Lunituni" labdánkat immáron fonalakkal jól áttekervényezve egy műanyag tálra helyeztük száradás céljából.

Bár tudom, hogy igazán szórakoztató kedves olvasóimnak az lenne, ha a fent leírt műveletsort gazdagon illusztráltam volna fotókkal, de sajnos mindkettőnk összes testrésze 100 %-ban le volt kötve a fonalak labdára helyezésével, így semmi esély nem volt a fotózásra. Ha pedig véletlenül valaki megnyomta volna  a csengőt, akkor valószínű ő is beleragad a nagy ragadáncsba. 

A labda meg csak száradt és száradt, de végül eljött a nagy durranás ideje. Semmiféle lyukat nem kellett vágni a fonalakon, mert nagyon ügyesen ki lehetett piszkálni a labdát - igaz darabokban. 

Az utolsó feladat pedig a rendeltetésszerű használatra való összeépítés,amit bevallok hősiesen nem vállaltam, sőt lánykámra sem bíztam. Ennek egyszerű oka azt, hogy mi kérem elég szőke nők vagyunk így a fizika és az elektromos szerelés ...............no ezt ne firtassuk. 

Tehát lányom addigi "szovjet csillárját" ezennel komoly design váltotta fel! 

Íme:

És világít is :-))

Úgyhogy csak bátran álljon minden vállalkozó kedvű neki a lámpa-búra készítésnek, megéri!!!!!