Esküvőí gyűrű 2.

.
Hosszú hallgatásunk okát kellene boncolgatnom, de nem teszem, hisz az ok nagyon egyszerű. Számunkra a patchwork szabadidős tevékenység, és sajnos szabadidőnk az utóbbi (nem is számolom ki, hogy hány hétben) nem volt. De ez még nem jelenti azt, hogy fejben nem varrtunk :-)) Csakhogy ezt nem tudtuk lefényképezni.

Roppant jól esett, hogy páran kérdezgették mi van velünk. Élünk, csak nem alkottunk olyat, ami ebbe a blogba belefért volna! Az elhatározások és tervek egy kicsit időben elcsúsztak :-(

Az esküvői gyűrűs takaró is elkészült, igaz nem azon a hétvégén, mint terveztem, hanem csak tegnap.

A szegélyt a létező legegyszerűbb módon varrtam fel. Csíkokat összevarrtam, majd azt vágtam a megfelelő 45-fokos szögben.

ezt varrtam fel a középrészhez.

majd kezdődött a  részek egymáshoz rögzítése. Nagy szerencsém van, mert van egy ping-pong asztalunk, ami jelentősen megkönnyíti ezt a térdet, hátat, derekat nem kímélő sportot.

Sőt még egy nagy segítségem van: a belövőpisztoly.

Végre nem lesz lukas az ujjam, mire vagy 100 biztosítótűt beleteszek  a takaróba! Igaz ehhez is kell egy kis gyakorlat, hogy az ember lánya rájöjjön, mennyire kell odacsippenteni az anyaghoz, hogy utána ne kapja össze az anyagot, de ez nem ördöngősség, hamar bele lehet jönni.

Aztán jött a tűzés. No nem állítom, hogy nagyon gyors folyamat volt, a végén még én is elcsodálkoztam.
Az árkokban tűztem.

A hátoldala is így szép lett, látható lett a takaró mintája:

Ratatatammmmmmm!  Elkészültem :-)))

(No jó, arról most nem sopánkodok, hogy a ferdepánt felvarrása után lyukas lett az ujjam, pedig hallottam már valami "gyűszű" nevű kézikészülékről, ami ezt megakadályozná!)





Marcsi