Számolni tudni kell (kellene)

.
Már csak vigyorgok magamon (azért némi keserűséggel)

Az étkezőből kirámoltam az asztalt és a székeket, mert itt szoktam összerakni a patchwork blokkokat. 

Ez családunkban semmiféle szemöldökfelvonással és egyéb döbbenettel nem szokott járni.

Nem a nagytakarítás réme fenyeget ilyenkor, csupán átmeneti kaotikus állapotot jelent, amit még a kutyánk is tudomásul vesz. Tudja, hogy ilyenkor nem azért mászkálok fél nap a padlón égnek meredő hátsóval (ami a kutyáknál felér egy "gyere játszani" pozitúrával) mert vele kívánom eltölteni szabad perceim, sőt ilyenkor jobb, ha elsomfordál mindenki a közelemből.

Szóval amikor kirakosgattam a blokkokat furcsa érzésem támadt. Sok maradt a szabad felület a padlón ! Ekkor jött a felismerés, hogy talán meg kellene mérni egy kész blokk nagyságát!  Különben meg nem is értem, hogy ennyire hogy számolhattam el magam. Már mm-nyi különbségeket is meglátok (ezt több építőiparban dolgozó szakember is - enyhe iróniával telt fintorral az arcán - alátámasztja), most cm-ek felett siklottam el nagyvonalúan.

Még jöhetne egy tudományos okfejtés a premisszák igazáról a helyes konklúzió levonásáig, de ez már nem változtat azon a tényen (amely elkerülhetetlenül igaznak bizonyult), hogy liliputi lesz a takaróm, ha nem teszek valamit.

Tehát most ott tartok, hogy még 36 blokk legyártásának álltam neki!


Ági