Drezdai tányérok

.

Jó címet kerestem, de végül csak szimplán ezt választottam. Mert azt is írhattam volna, hogy UFO- élet vége, meg azt iis, hogy apró fecnik puccos formában, meg még passzolt volna az is, hogy bütykösre vagdostam az ujjam. 

A történet 2009 december 31-én kezdődött, amikor is a megszokott pocsék szilveszteri műsor helyett a kellemes időtöltést, azaz a varrást választottam. És ugyan, akkor még Gina nem hirdette meg apró fecnik játékát, a vágy, hogy a borzasztó régóta őrizgetett "valamihez még biztos jó lesz" fecnijeimet felhasználjam már élénken birizgálta a fantáziám. 

Így aztán azon szilveszter éjszakát drezdai tányérok varrásával töltöttem. Az, hogy végül a megvarrt virágok a polcon pihentek az elmúlt hétig az volt az oka, hogy nem találtam meg az alapszínnek való anyagot. Volt már feltűzdelve homokszínre és feketére is. Egyik sem tetszett, de most valahogy rámásztak ezek a virágok erre a rozsdás barnára.

Mikor szemtanúja lettem ennek a viszonylag harmonikus találkozásnak, akkor elhatároztam, hogy jó, legyen, befejezem a takarót. De az is lehet, hogy ez az egész takaró dolog valami wudu varázslat áldozata, mert minden olyan nehézkesen megy vele.

Csak úgy levágtam a takarónak szánt alapot, és elkezdtem felhelyezgetni a virágokat- 2-3 nap nézegetés - , de sehogy sem volt jó. No, akkor jött a papír és a számológép. Laza kétismeretlenes egyenleteket dobtam fel, így sikerült is kiszámolni a virágok helyét. (pár nap nézegetés) , majd a számítások után rájöttem, hogy le kell vágni az alapból és másképp elrendezni. 

Végül sikerült elvergődnöm addig a fázisig, hogy végre az anyag ismét találkozhasson a varrógéppel. Élvezetesnek nem, inkább unalmasnak találtam a 12 virág felapplikálását.

Hálát adtam a varrógépem tervezőjének, mert bőven kihasználtam rajta egy halom funkciót, amíg a 3 cm-es sziromdarabkákon  körbeértem. Persze, közben minden applikálási szabályt betartottam. (Mondá az úr - jelen esetben Ricky Tims- az összes élek találkozásánál ölts egyet befele - és én meg is tettem!)

A virágok belsejének szánt köröket vetex-el varrtam össze, majd kifordítottam és próbáltam a virágok közepére helyezni. Addig spekuláltam, amíg a "pohár aljára nem néztem". Foltvarrósan csak így:

Majd minő változatosság, ezeket is felapplikáltam. (nem részletezem a cérnákkal és öltéstávolságokkal lefolytatott vitákat, amiből persze én csak bontás után jöttem ki nyertesként)

 

Majd jött a bütykösre vagdosott cím értelmezése, mert a 12 virágom háta mögött maradt alapból - hogy ne duplán legyenek - szépen ki kellett vagdosni az anyagot. 

 

He, he, he.............tehát a kiindulás az volt, hogy elhasználjam az apró fecniket (narancs színűeket). Íme a mostani végeredmény....

 Ezekkel mi legyen? Mert, hogy ők most feleslegesek, de viszont elég nagyok ahhoz, hogy épp ne dobáljam el őket :-((

Most pár napnyi nézegetés fog következni, míg neki nem állok tűzni. Igaz még addig hátra van egy munkafázis, amit most nem írok le, plusz a négykézlábas torna a három réteg összerögzítésével.

Lehet, hogy nem állok neki több drezdai tányéros takarónak?

folyt. köv.

Rózsás kedvemben

.
Ezekbe az anyagokba most épp beleszerettem. Nézegettem, forgattam őket, majd vágtam!

Párnákat készítettem belőlük. Többféle verzióban.

Közben előkerült egy kis csipke is :-))

 Aztán végül nem csak párna, hanem egy terítő is lett.

 Élveztem, ahogy ugyan abból az anyagból más-más szabással különböző hangulatú darabok születtek.

Mindenféle jó dolog :-))

.
Eltűntünk egy kicsit. Pedig annyi minden történt, amiről írni kellett volna.

Két nagyon kedves ismerősömtől is kaptam "JÓ PONTOT"  virtuálisan, amit nagyon köszönök, igazán kedves gesztus volt. Rita és Abile is gondolt rám :-)

Majd még egy nagy meglepetés is ért, csomagot kaptunk Matula lányoktól!  
Igazi "csokifoltos csészealátétet". (Marcsi még nem is látta, de remélem hamarosan ki is próbálhatjuk!) Nagyon köszönjük, nagyon szép ajándék, és ráadásul hasznos is!! :-))

De a legnagyobb oka, hogy nem jelentkeztem, az a pécsi foltvarróknál tett látogatásom. Hiába nem az első tanfolyam amit tartok, mégis mindig azt érzem, hogy még ezen is és azon is kell javítani, még pár bemutató darabot meg kell tűzni......... és most ráadásul írásvetítő segítségével is lehetett oktatni, így minden rajzomat át kellett vinnem fóliára.  De bőségesen megérte a fáradtságot, mert remek hangulatú (és szerintem eredményes) tanfolyam sikeredett. Én, aki általában rengeteget fényképezek, mint aki másvilágba csöppent még elő sem vettem a masinám. 

Viszont rengeteg nagyon kedves, lelkes és roppant ügyes foltvarróval ismerkedtem meg, remek hangulatban, zakatoló gépekkel (zene füleimnek)  zajos hétvégét tölthettem Pécsen!!! Ibolya remek szervezésének köszönhetően minden remekül zajlott. Sőőt, még színházban is voltam, amiért nagyon hálás vagyok!!! Köszönöm!

A blogvilágból sikerült megismernem még személyesen is Abile-t és Lidérckét! Amilyen kedvesek a blogjukban, annál sokkal kedvesebbek - és ügyesebbek -  az életben! Ráadásul Abile játékán nyertem is, ami eddig még sosem fordult elő velem :-))

Amikor hazaértem csak mosoly volt az arcomon (pedig azért elfáradtam, de nem is vettem észre!). "Kicsi" fiam, aki épp 25 éves lett a hét végén még megvárt, szülinapi tortát ettünk (no jó, ez nem termett, mielőtt Pécsre mentem megsütöttem) és  hatalmasat beszélgettünk  A fiam csak annyit mondott-  "Anya látom hogy hulla fáradt vagy, de annak örülök, hogy remekül érezted magad, mert az is látszik rajtad!  Ez jó fáradtság!". Igaza volt!

Tegnap hétköznapi munkával telt a napom, de szinte feltöltődve dolgoztam. Jó volt Pécsen, köszönöm ezt a pécsi és Pécs környéki foltvarróknak és Ibolyának!

Mindannyiuknak küldök egy virtuális "jó szót". Blogosoknak és blogtalanoknak is!

Varrjunk szeretetet - Mesetarisznya tutorial

.

Hozzávalók:

• Egy nagyon nemes cél
• Sok segíteni szándékozó foltvarró és nem foltvarró
• Alig valamicske alapanyag
• Egy nagyon kevés hulladéknyi anyag a rongyoszsákból
• Fonal maradékok
• Pár órányi szabadidő

Várható eredmény:

• Egy apró mosoly egy kisgyerek arcán
• Egy jó érzés nekünk, hogy jót tudtunk tenni

Colette felhívását amikor olvastam, akkor tudtam, hogy ott a helyem! Nem írom le, mert nem tudnám jobban visszaadni, mint Colette, hogy miért. Olvassátok el itt!

És nagyon örültem, hogy többen is így éreztek, tettek, sőt már elkészült darabokat is láttam. Vasárnap aztán neki is álltam volna, ha az első akadályt simán leküzdöm. A madár kérdését. Mert madárból nem vagyok jó :-((  De végül a létező legjobb ötlet jutott az eszembe, felhívtam Hokatát! Aki annyit mondott a telefonba: "Repül a kismadár!, csak kapcsold be a számítógéped". És madárka jött hozzám, igazi Hokatás darab!

Így minden nehézség le lett küzdve, már neki is álltam a tarisznyáknak. Colett kérésére a méret adott, a madarak színe, stílusa viszont lehet mind más és más:

Találtam egy kevés natur színű vászon maradékot, és nekiálltam szabni.

Tarisznya készítési útmutató: (Colett blogjáról másoltam ide)
A tarisznya semleges színű ( natúr, nyers) vászon anyagból készüljön.
A diszítés bármilyen technika lehet
( hímzés, varrás, textilfestés, horgolás, stb.)
A képen látható tarisznyához egy 17 cm széles és 55 cm hosszú
csíkot szabtam lenvászonból, majd egy ugyanekkora  bélésanyagot.
A tarisznya zsinórját magam sodortam fonalból, a hossza 100 cm.
A lehajtós rész 7 cm-es. Nálam nincs semmi záródása,
 de ha valaki szeretne rá tenni egy pici gombot riglivel, nyugodtan megteheti.
( A tarisznya kész mérete lehajtott fedéllel 15x20 cm )

Akkor munkára fel!

 Hokata mintáját átrajzoltam egy nylon-fóliára (szétvágott bugyira) cd-író tollal.

Íme az eredeti minta, melyet Hokata engedélyével közlök  Hátha így más is kedvet kap a megvarrásához!

Kivágtam papírból a szükséges mintaelemeket.

Rongyoszsákból pár tenyérnyi anyagdarabot előszedtem, és kétoldalán ragasztós fátyollal beragasztottam.

Mivel nálam is képesek ezek a ragadáncsok az idő múlásával különváltan élni a hozzájuk tartozó papírtól, ezért én egy idő után már külön is szedem őket. A papírt összehajtva elteszem, hátha valamire még jó lesz, a fátylat pedig összehajtva tárolom (nem nagyon meleg helyen, nehogy összeolvadjanak a rétegek)

Mivel applikáláshoz főleg apró maradékokat használok fel, így a fátyolból csak akkora darabot vágok le, amekkora éppen szükséges.

Erre helyezem a papírt, vagy ha nincs, akkor egy darab sütőpapírt. (figyelem, a sütőpapír is jó, de nem mindegyik, előtte próbát kell végezni! Nekem az alufix márkájú eddig működött) Itt írtam már erről a történetről.

A nem egyenes szélű maradékok is jól használhatók, ha egymásra tettem pár helyen és így került rájuk a ragasztós fátyol.

A papír segítségével hozzávasalom az anyaghoz a fátylat, majd kihűlés után lehúzom a papírt. Ekkor szépen lehet rá rajzolni, majd szépen kivágni.

Jóval többet vagdostam, mint momentán szükséges, hátha még kedvet kapok több tarisznya varrásához. A jobb alsó sarokban lévő a hulladék, ez tényleg a szemétbe fog kerülni, ígérem!

Ó, igen,  nagyon élénk színeket is felhasználtam, mert rájöttem, hogy kisgyerekeknek készül a tarisznya, ők pedig nagyon szeretik a színes dolgokat. Így félretoltam a korlátokat és egy kicsit tobzódtam én is  a színekben!

A nylonra másolt minta segítségével felhelyezem az anyagra a darabokat. Ügyelve, hogy a ragasztós felük essen lefele! (volt már, hogy pórul jártam :-(( ) A vasaló lapomon dolgoztam, egyrészt mert a végén vasalni kell, másrészt, mert ragyogóan lehet gombostűket szurkálni bele. A nylonos technika nem az én agyamban született meg, köszönet érte Icának, aki megmutatta nekem!

Egy-egy nagyobb darab pontos helye ha megvolt, akkor gombostűvel rögzítettem, nehogy elcsúszkáljanak.

A nylont a végén levettem és óvatosan oda-odarakosgatott vasalóval rögzítettem a részeket.
Íme a 3 darabra fel van vasalva az applikáció:

Nem volt más dolgom, mint a darabok körbevarrása. Persze az imádott applikáló talppal könnyedén mert a művelet!

A fóliát az ágak helyén kicsit kivágtam, így rajzoltam be a helyét.

Majd szabadgépi tűzéssel megrajzoltam az ágat, amin madárkám megpihen:

És amikor kész a tarisznyánk díszítése, akkor már célegyenesben vagyunk.

Zsinórt sodrunk, (zsinór sodrásra már adtam ötletet!!!)  vagy kész zsinórt használunk az mindegy, az előlap oldalrészéhez rögzítjük. Erre  nagyon ügyeltem, mert gyerekek általában húzzák-vonják a kis tarisznyát, így fontos az erősebb rögzítés.

A külső rész és a bélés oldalait összevarrjuk, ügyelve, hogy a bélés oldalában hagyjunk egy kis rést, ahol majd kifordítjuk a tarisznyát.

Színt színével összevordítva a felső széleknél összevarrjuk a tarisznyát.
Vasalás és készen is vagyunk :-))

A héten még postára szeretném adni.

Ugye nem is volt nagy munka, de a lelkemnek nagyon jó, hogy talán egy kis morzsányi jót tudtam tenni.

Ha van kedvetek, akkor Ti is készítsetek valamilyen madaras tarisznyát!!!

Zsinór sodrás kis leleménnyel

.

Az úgy esett, hogy fonalból készült zsinórra lett szükségem. Konkrétan 3 db 102 cm-es darabra. A horgolótűim emigrációba vonultak, immáron 3 hete nyomuk veszett:-((

Elképzeltem, hogy több órán át keresem őket, feltúrva az összes zugot és fiókot, meg a polcokat és dobozokat. Valószínű, hogy sikertelen hajtóvadászat lett volna, mivel több éve nem kerestem őket, ezért duzzogásuk és eltűnésük jogosnak mondható. Zsinór viszont kellett. Nagyon. Mert ugye a foltot varró az türelmetlen népség, ha kell valami, akkor azonnal kell. Így aztán keresgélés helyett inkább meggyőztem magam, hogy amúgy sem lenne elég vastag az a horgolt láncsor, így más megoldáson kezdtem el töprengeni.

Mivel eddigi életemre visszatekintve átlagosan 3 évente 1 alkalommal sodortam eddig zsinórt, így fel sem sejlett bennem az az ötlet, hogy kimondottan erre a célra kifejlesztett kézi-készüléket szerezzek be, de most komoly ráncok lettek amúgy is gondterhelt homlokomon. Mert a zsinór az most nagyon kellett!!! 

Ábrándozva gondoltam a kézi tekerőkére, hogy hipp-hopp besodorná nekem azt a 3 méterecskét. De Marcsi felszólítása lebegett a tudatomban: "Légy kreatív! " ami bevallom néha bosszantó, mert ki ne akarna egy problémát megoldani. De most segített!

Mit is csinál a kézi tekerőke? Hát teker! Nekem is van a házban motoros hajtású tekerőkém, és evvel a gondolattal szépen eljátszadozva neki is álltam a próbának. 

A kandalló tetején ücsörgő, negédesen unatkozó bronz párocska lett munkára bírva.

Juhász legényem nyakába akasztottam a fonalakat, majd számoltam. Ha egy kész zsinórnak legalább 102 cm-nek kell lennie, akkor a tekerést legalább 250 cm-re kifeszített dupla zsinórral kell végezni. Ekkor kezdtem el pakolni a nappaliban. 

A szobor átkerült a fotelbe én pedig a szoba túlvégébe vonultam. 

Figyelem, a felfordított lábtartónak funkciója van, nem ekkora a káosz nálunk!

És akkor elővettem a tekerőt, ami szerintem minden háztartásban van!

Igen, ez egy konyhai robotgép!!! De csak az egyik habverő van bedugva a gépbe! A habverő villájára kötöttem a zsinórok végét.

Viszonylag szorosan tartottam és bekapcsoltam. :-))))

Gyönyörűen besodorta a fonalaimat!!

Ekkor jött a nehezebb része a dolognak. Mivel  a kutyán kívül (aki érthetetlen okból nem akarta megtartani a zsinórom közepét, sőt kezdett duzzogni, hogy esetleg nagytakarításba kezdek) nem volt itthon senki segítség, ezért a sodrott zsinór félbehajtásához használtam a felfordított lábtartó lábát. 

Ügyesen megkerültem a fél szobát, a bronzpárocska közé helyeztem a kihűzott habverőt  és akkor emeltem le a széklábról a zsinórt. (elnézést, de mindent nem tudtam fényképezni, mert minden igyekezetem ellenére csak 2 kezem van, azok is erősen le voltak foglalva)

A fizika pedig elvégezte a maradék munkát, mert a két becsavart zsinór szépen egyenletesen feltekeredett :-)

Habverő villát levágtam, végeket elkötöttem és a műveletet még kétszer megismételtem.
Kb 10-15  perc alatt - mindenféle önsanyargató eljárás nélkül - elkészült a 3 x 110 cm-es zsinórom :-)))

Tehát kézi tekerőkét nem veszek ezután, de lehet, hogy zsinórt még gyártok :-))

Játék Álomjáró Bozsomatinál

.
Robertia krónikája, alias Álomjáró Bozsomati játékot hirdetett!

Nem egészen önszántából, hanem kis noszogatás után :-) De sikerült meggyőzni, így lehet játszani egy gyönyörűséges neszeszerért!!

IDE kattintva láthatóak a részletek.

Cérna teszt

.

Baján a tanfolyamon mindenről szó esett, ami csak a tűzéssel kapcsolatos. Beszéltünk anyagokról, vatelinekről, tűkről és persze cérnákról is.

Mint, hogy egyrészt cérna őrült vagyok, másrészről önjelölt tesztelő is, ráadásul Ritához hasonlóan álmomban is tűzök, így esett, hogy ma hajnalra eldöntöttem, hogy csodásnak hitt cérnáimat egy tesztnek kell alávetni.

Azért jutottam erre az elhatározásra, mert Rita mesélte az egyik balszerencsésen végződő "utolsó simítás" történetét. Íme a balszerencsés eset végeredménye, mely Rita egy évekkel ezelőtti darabja: :-(((( (volt)

Ezen aztán elgondolkodtam. Eddig három paraméter szerint választottam cérnát.

• Jó minőség,(amit eddig ekképp értelmeztem) azaz ne szakadjon, ne nyúljon és ne rojtozódjon tűzés közben
• Szépséges színe és fénye legyen, amit mosás után se veszítsen el
• Megfizethető ára legyen

Nos a cérnák, amiből meglehetősen komoly készlettel rendelkezem a fenti paramétereknek mind megfeleltek. A gondolatom akörül cikázott, hogy bizony a vasalót hogy bírják. Az én drága férjemnek köszönhetően egy víztartállyal rendelkező 3 bar nyomású gőzvasalóm van, amivel pw munkát minden esetben csak gőzzel vasalok. (biztos ismeritek a reklámot, amiben a nylon harisnyát is megvasalják és annak sem lesz baja - hát az enyém hasonlókat tud,......... mármint a vasaló)

De mi van, ha direktbe kapják csak a vasaló hőjét a cérnák? Ritáéhoz hasonlóan ezek is elolvadnak? Vagy összemennek? Van amelyik műszálas, van amelyik viszkóz cérna, miért ne fordulhatna ez elő?????

Így a kétségek eloszlatása végett jött hajnalban a teszt.

Íme a versenyzők:

Nem számoztam és jelölgettem, hanem, hogy életszerű helyzetet teremtsek beletűztem a nevüket egy anyagba. Így biztos nem lesz keveredés !

A vasalón lekapcsoltam a gőz funkciót, a hőmérsékletet először ** -re állítottam.

Aztán jól ott is hagytam az anyagon. (Persze ahol most nem ér oda a vas, oda is rátettem a kép elkészülte után)

Nem történt változás, minden cérna állta a hőt!

Ha már lúd, akkor............szóval feljebb emeltem a hőmérsékletet! *** fokozatra

Vártam, hogy biztos jó forró legyen! és íme a végeredmény:

Minden cérnám átment a teszten!!!!!! Nem ment össze, nem olvadtak meg!

Viszont a közbélésnek használt ikea paplan csúful járt :-(
A fedlap alól eleve levettem a tejszűrő szerű anyagot - a színes anyag közvetlen a vatelinnel érintkezett - , csak leghátul volt belőle: (utolsó kárpitosoknál tett látogatásom alkalmával kipuhatoltam, hogy melyik anyagot hogy hívják. Ezek alapján fibertex-nek kellene neveznem a tejszűrőnek titulált matériát)

És ezt a képet azért mutattam meg, hogy bizonyság legyen, hogy a hátoldal bizony megolvadt, a cérnák épségben maradtak!

A másik anyagon lévő cérnák is jól bírták a vasalást.
Íme a *** vasalás után:

(ezen az anyagon trehányul rögzítettem a fedlapot tűzés előtt, a keletkező ráncok ennek az eredményei, nem a cérna húzta össze)

Közben érkezett meg Ritától a kép, így befűztem egy több éves Mettler színátmenetes cérnát és avval is tesztet végeztem.

Lerohantam a vasalóhoz, gyorsan bedugtam és a legmagasabb fokozatra kapcsoltam. Odatettem a tesztanyagra és íme:

És ekkor jöttem rá a turpisságra!

A próbált cérnák mindegyike állta a hót, de a közbélés szétolvadt teljesen. Nem a cérnával volt a baj! Hanem a vasalóval! Az előzőleg végzett teszteknél hagytam időt a vasalónak, fokozatosan melegítettem fel és mint írtam vártam is. Az utolsó tesztnél pedig pár perccel a bekapcsolás után egyből rátettem az anyagra. Azonnal szétolvadt a hátoldal!

Bekapcsoláskor a vasalók egy kicsit túlhevülnek, majd így állítják magukat vissza a kívánt hőmérsékletre. Ez a jelenség a múlt századi szovjet gyártmányú vasalómnál sokkal jobban érezhető szokott lenni. Hogy hány fokra melegszenek közvetlen a bekapcsolás után, arról fogalmam sincs, de hiszem azt, hogy sokkal, de sokkal melegebbek, mint miután a termosztát bekapcsol.

(és a jelen teszthez használt vasaló egy nagyon jó minőségű, megbízható, márkás darab, amiről feltételezem, hogy nem akkora hőmérséklet túlhevülést produkál, mint sok más vasaló)

Így járhatott Rita is, ami bajt igazán nem tudtam rekonstruálni, de más épkézláb megoldást nem találok.

Konklúzió:

Mivel véleményem szerint próbavarrást tűzés előtt mindenképp tanácsos készíteni, (cérnaszín, szélfeszesség stb ) így ezen a darabon célszerű a vasalást is ellenőrizni. Ha nincs idő a vasalásra, akkor halasszuk későbbre, mert a vasalónak bekapcsolás után nem csak felfűtenie, hanem visszahűlnie is kell.

Persze ez a teszt extrém magas hővel készült, a valóságban ilyen magas fokozaton nem vasalunk pw munkát. De mint tapasztalat hasznos - legalábbis számomra - még mielőtt egy selyemblúzt égetek el ugyan így.

Nagyon kérem, ha valakinek eltér ettől a véleménye, jobb megoldást tud Rita által bemutatott cérnaolvadásra, akkor ossza meg velünk, had tanuljunk !!!!!Nem ragaszkodom az általam kigondolt teóriához, csak nem találok más magyarázatot.