2011. január 28., péntek

Csilli-villi neszeszer

.
Az úgy kezdődött, hogy ma brutálisan korán keltem. Nem mintha muszáj lett volna, csak kidobott az ágy. Egy kicsit szöszmögtem, majd neki akartam állni vasalni, de aztán elővettem egy dobozt. Első ötletem az volt, hogy kivasalgatok és összerendezgetek  pár doboznyi anyagot, de végül ez lett belőle.

(A felső szél nem hullámos, csak félig van behúzva a zippzár.)

"Apró fecnis" kreáció ez is. A dobozban dekorfüggöny maradékok lapultak Marcsi jóvoltából. Tudja, hogy ezek a csíknyi csillogó villogó, színes, fényes maradékok nekem örömet tudnak okozni. Így meglep néha egy adaggal, amit aztán sokáig őrizgetek.

Így indult az egész:

Csak úgy- gondolomra -  próbáltam egymás mellé illesztgetni darabokat.

De eszembe jutott a piéző talpacska és gondoltam avval is kellene varrni. Így a nagyobb egyszínű anyag egy kicsit fel lett "javítva".

A nagyobb felület találkozása meg lett csinosítva egy kis zsinór dísszel. (hamarosan beszámolok a talpról is)

Maradék kesztyűbélést az ekés talppal ragyogóan összevarrtam.


Egy kis tűzés ide is meg oda is..



És már csak egyenesbe kell hozni a széleket és bélést keresni.

Bélés is szigorúan maradékok (hulladéknak gondolt)  felhasználásával!

Pántot varrtam a szélére és zippzárt varrtam hozzá. Reggel 8-ra így állt a neszeszerem.

Most este már csak a  bélés bevarrása maradt, mert hogy napközben mást csináltam.

És el is készültem. Nem nagy pukkanás, de jó játék volt .-))


Van egy szép csillogó-villogó neszeszerem :-))

Jó játék ez az apró fecnik játéka :-))



2011. január 27., csütörtök

Válság

.
A kaleidoszkópokat nézegetem. Már napok óta........... 
És nem vagyok igazán megelégedve az alapszínnek választott halvány lilás-kékkel. 

Persze, benne van a mintásban ez a szín is, meg minden rendben van vele, de az összkép olyan (Ági mondaná: "tejben-légy")
Nem igazán látom, hogy kiemelné a blokkokat - inkább beleolvad :-(

Így pár nap balettozás, mert a blokkok maradnak ahol vannak és megkezdődik a vadászat az "igazit" keresve. 

Addig is  pár apróságot megvarrtam, mert varrni azért kell!

A táskák már becsukott szemmel készültek (majdnem), de mit tehetek, ha ilyet kértek! (Nem mondhattam, hogy én ezt már sokszor varrtam, kéretik másikat választani!)

Így született még kettő a már ismert táskákból.





És a bőven UFO kategóriába sorolható tavaly elkezdett táskát is befejeztem. (szintén duplán!)





De azért a hímzőgép is üzemelt közben, így született három fehérneműs zsák is.






2011. január 26., szerda

Elleptek a blokkok

.
Haladok a kaleidoszkópos blokkokkal. Nem ment könnyen a szabás miatt. Az illesztgetések nem olyan egyszerűek a csíkok miatt, de ez a blokk már csak ilyen .

Az összes darab elkészült, be is terítettem vele a padlót. Most körtáncot járunk körülötte, mert nézegetem, hogy melyik darab hova kerüljön. 


A következő dilemma a blokkok összekötése lesz. Eredetileg, amikor az anyagot megvettem, akkor vásároltam hozzá egy halványabb lilásba hajló kéket. Ez tökéletesen passzol is, mivel a mintásban benne van ez a szín is. A nagy kérdés a hogyan. De felmerült bennem más megoldás is, esetleg más alapszín, meg millió egyéb lehetőség is.....

Most ez a variáció tetszik.







Azért még spekulálok egy keveset, addig is balettgyakorlatok lesznek a szobában, mert kerülgetjük a blokkokat :-)




2011. január 25., kedd

Tányér alátétek

.
Marcsitól kedvet kapva én is alátéteket varrtam. Igaz nem hímeztem, hanem applikációval díszítettem.

AnnAKa tervezte mintát Csödén már megvarrtuk, majd Anne-Grethes újragondolta és én ettől kedvet kaptam.

Tudom, mostanában nagy divat a bögrealátét, tetszik is............de szerintem nem igazán használnánk. A tányéralátétnek viszont a lányom nagyon fog örülni.


Egyenlőre 4 db-os a szett, de lehet, hogy varrok még hozzá.


2011. január 23., vasárnap

Kiegészítés egy varrógéptalphoz

.
Erről a talpról írtam utoljára. Úgy vettem észre (statisztikából és a visszajelzésekből), hogy hasznosnak ítélitek a talpak véleményezését.  Ezért teszem ezt a rövidke bejegyzést most közzé. 

Egy kedves barátnőm beleszeretett a leírás alapján az "ekés" talpba és hamarosan be is akarta azt szerezni. A VGC-ben az általam bemutatott nem volt, de helyette ezt kapta: Ő küldte nekem az új szerzeményről a képeket, szerintem nem haragszik érte, ha közkincsé teszem.





(ez szerintem ugyan az, mint az enyém, csak a másik oldalán van felfüggesztve az "eke")


Én is utánanéztem a pfaff katalógusban és még több verzióban találtam ilyen funkciójú talpakat.




Tehát szabad a vásár!!!
Biztosan jó, ha az egész készlet ott lapul a fiókunkban, de ezt sajnos csak kevesen engedhetik meg magunknak :-(


2011. január 22., szombat

Az ominózus káposzta saláta

.
Elnézést, ez most nem patchwork - de már annyi embernek ígértem, hogy egyszer csak leírom, hogy miből mennyi, hogy egyszerűbbnek tűnik kiírni ide az egészet.

Ma aztán előre mértem, majd elkészítettem, aztán visszamértem, mert másképp nem tudom, hogy mennyi az az annyi, amennyit évek óta "ízlés szerint" készítek. A hozzávalókról a képet azért készítettem, mert látszik, hogy milyen sót használok. Vannak erősebb és gyengébb sók is, tehát tessék először kevesebbent beletenni, mert lehet hogy a kimért mennyiség sok lesz.
Tehát :

Egy  káposztát vásároltam , letisztítottam, feldaraboltam, torzsáját kivettem és leszeltem vékony csíkokra.  Egy nagy (hatalmas) tálba tettem.

A lé hozzávalói:
1,5 liter  víz
1,5 dl 10 %-os ecet
140 g cukor
50 g só
15 g egész kömény

Azért kóstoljuk meg, mert "ahány ház....", ...... ennek elég intenzívnek, de azért kellemesnek kell lennie. A levet hidegen kell kóstolgatni, mert ahogy melegszik már másképp érezzük az ízeket!




A lé hozzávalóit egy nagy fazékban összekeverjük és felforraljuk Kb fél percig forraljuk a levet, 







 majd lekapcsoljuk a tüzet és azon mód

 ráöntjük a káposztára a levet (forrón!!)  Jól összekeverjük és kész!








Üvegbe, vagy tálba téve a hűtőben hetekig tartósítószer nélkül is eláll. De kihűlés után frissen is már ehető!








Olcsó is, jó is, ráadásul tudjuk, hogy mit eszünk!

Jó étvágyat!!

2011. január 21., péntek

"Apró fecnik " első darabja elkészült

.
Az előzőleg bemutatotthoz képest még javítottam. Keresgettem még kockákat, hogy a szegélyt ne háromszögekből kelljen kipótolni. Hozzávarrtam még körben pár darabot, levágtam egyenesre a  széleket, majd egy szintén maradék anyagból szegélyt varrtam.

A hátlapozásnak fordítva álltam neki. (megjegyzem nagy értelme nem volt- így utólag már tudom, de baj nem származott belőle. Sőt könnyebben igazítottam a fedlapra a hátlapot). 



Azért követtem el ezt, mert a hátlapnak szánt polár is maradék, kellett toldani és egy kicsit keskenynek is éreztem. Majd valami nagy ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy majd egy kicsit "rásegítek". Én segítettem, az anyag meg nem hazudtolta meg magát, jól kitolt  velem, és a végén akkora maradt, amekkora volt.  Nem is értem, hogy ennyi idő után miért nem tudom elfogadni, hogy az anyagok nem tudnak csalni pozitív irányban? A 100 cm-ből képesek 95 cm-ré összemenni, de 105-re nem képesek nőni büntetlenül.

Az étkező parkettáján tehát kirögzítettem a fedlapot, rá a polár és az egészet ragasztó spray-vel rögzítettem.


Aztán gondoltam egy merészet és nem tűzdeltem tele fércöltéssel, biztostűvel  sőt semmivel sem. És nem is lett belőle semmi baj. 
(de azért ezt nem mertem volna elkövetni más takaró esetében, főleg akkor nem, ha alaposabban készülök megtűzni!!)

Az árokban tűztem,(az újonnan felfedezett talppal) de nem sűrűn.

Kézzel visszahajtottam a hátlapra a fedlapot és levarrtam kézzel. (mert. hogy nem lett nagyobb a hátlap, komoly ráhatás után sem - pedig sokan azt gondoljuk, hogy a polár majd nyúlik, de rá kellett jönnöm, hogy a rugalmas kifejezés pontosabb. Nyúlott, majd a rögzítés megszűnte után visszaugrott.) Sokan ódzkodnak a polártól hátlapként, pedig nincs avval semmi baj, bátran álljon neki mindenki. Nem kell nyújtani, csak kiteríteni  és annyira feszíteni csak, hogy ne ráncosodjon. Barát is tud lenni egy rugalmas anyag!  Nem kell tőle félni!

Marcsi tanácsára a szegélyt egy hullámvonallal letűztem. 


Nos, semmi különös és extra nincs a takaróban, de finom puha és meleg, ráadásul egy kevéske felhalmozott "valamire majd biztos jó lesz" anyagtól értelmesen megszabadultam. Külön beruházást nem igényelt, minden az utolsó centiig maradékokból készült.

Küldöm a képet Gina játékára.

Remélem a lelkesedésem nem hagy alább és leemelem a következő dobozt/ zsákot a polcról. Ki tudja mi lesz benne? (egy kicsit aggódok is miatta)


2011. január 19., szerda

Van aki új cipőre, én új talpakra vágytam :-)) 4

.
Már jól haladok a takaróval. 
Mivel kötött, hurkolt, nyúlós az elő- és hátlap is, ezért eszem ágában sincs mindenféle kacskarigókkal és ingyom-bingyom motívumokkal tűzögetni. Marad a hagyományos árokban tűzés

De ebben meg az a szép, ha nem is látszik a cérnánk. Kutakodtam a varrógéptalpas fiókban és rájöttem, hogy van ám nekem valamim............






Szeretem ha fémből van egy talp, és roppant mód hasznos, ha a gépemen lévő felső anyagtovábbítót használni is tudom. Ez a talp mindkét paraméternek megfelelt.

A két varrás közötti árokba helyeztem az "ekét",  ( miért, nem olyan?) és nyomtam a pedált :-)))


És nagyon élveztem!





Gyönyörűen lehetett az árokban haladni.

Rengeteg lehetőséget látok még az alkalmazásában. Mivel lehetővé teszi, hogy a tűpozíción is változtassunk, így az árokban haladhat az "eke", de az öltés lehet 2-3 mm-el az árok mellett is. Pontosan lehet vele dolgozni! De akár csipkeszegély felvarrásához, vagy két vatelin réteg összeillesztéséhez is el tudom képzelni............. meg rengeteg más dologhoz! 

Akár zikk-cakk öltéssel is dolgozhatunk, vagy más díszítő öltéssel is.

Azt gondolom, hogy aki gyakran tűz árokban, rajta vagy mellette, annak nagyon hasznos lehet ez a talp.

Ha értékelnem kellene, akkor a 10 pontból 10 pontot adnék!


2011. január 17., hétfő

Kéretik nem nagyon megbotránkozni

.
Gyengébb idegzetű patchwork rajongók talán ne is olvassanak tovább!

A dolog úgy kezdődött, hogy betegesen nem bírok kidobni semmilyen textilt. Tehát azok az anyagmaradékok, amelyek ruhavarrós fénykoromból megmaradtak, azok szépen gyűlnek a polcok, asztalok, sarkok rejtett zugaiban zsákokban, dobozokban. 

Majd pár éve jött a ruhavarrás helyett a patchwork. (a lányom neheztel is egy kissé, de tehetetlenül szemléli a takarókat csinos szoknyák és egyéb ruhafélék helyett) A felhalmozott anyagok egy része viszont egy cseppet sem foltvarrásra alkalmas matéria. De a késztetés, hogy feldolgozzam a maradékokat élénken motoszkál bennem. Gina játéka egy löketet adott, nagy az elhatározás, hogy megszabaduljak a hulladékoktól..... de hasznos formában. 

A hol is álljak neki kérdésemre úgy reagáltam, hogy szépen sorban fentről lefele. Az első doboz, amit megragadtam egy hurkolt melegítőanyagokkal és polárokkal teli doboz volt. Nos ebben semmi új nincs, efféle merényletet már követtem el 3 évvel ezelőtt is. 
Ez lett akkor az egyik, ma is használjuk nap mint nap és semmi baja sincs.


Tehát nagy sikere lett a végeredménynek, a családban úgy hívjuk ezeket a takarókat, hogy "játszó-takarók". Ez csak azért kissé furcsa, mert családunk legfiatalabb tagja is 22 éves.  De tv-nézéshez, olvasáshoz, kis délutáni szundikához nagyszerűek. Puhák, melegek, könnyűek :-)) A mosást jól bírják, és nem sajnálja őket az ember.

Tehát leemeltem a polcról az első dobozt.


És elkezdtem felszabdalni az anyagmaradékokat. Most csak válogatás nélkül mindent vágtam, arra ügyeltem, hogy a 11.5 x 11.5 cm-es kockák kikerüljenek belőle.Ehhez a művelethez nagy segítség volt a  sablon, így bármekkora agyonszabdalt darabból könnyedén ki lehetett vágni a kellő nagyságot. Az összes ennél kisebb darabot, hulladékot KIDOBTAM!

 Szépen egy dobozba rendezgettem az összes anyagot színenként. (..és még fél óráig nézegettem őket, mert mindegyik valamire emlékeztetett. Van köztük olyan anyag, amiből a gyerekeknek varrtam pulóvert  még ovis korukban)


No jó, azért nem mertem csak úgy összevarrni, valami rendszer kellett. A piros csíkosat csak nem mertem összevarrni a zöld és mályva színekkel.

Rajzoltam és számoztam.
( a papírboltban kapható árazó címke nálam rendszeres segítség, csak ajánlani tudom mindenkinek)

Az összevarrásnál nem lehet sajnos gyors módszereket alkalmazni, marad a kockáról-kockára módszer.

A hurkol pamut viszont nyúlik. A módszerem a következő:
  • vannak nyúlós anyagok és a nagyon nyúlós anyagok
  • a színek sorrendjének összeállításakor már figyelek arra, hogy két nagyon nyúlós ne kerüljön közvetlen egymás mellé. 
  • A kockák összevarrása pedig úgy történik, hogy a szálirányt is megnézem darabonként, azaz egymásra merőlegesen menjen a szálirány. Ergo egyik anyag fogja majd a másikat
  • Bevallom, hogy azért nagy segítség, hogy a gépemen van IDT, azaz a felső anyagot is továbbítja.
  • A külső szegélyt vászonból kell megvarrni, az azért majd összetartja az egészet.

Tegnap délután aztán összevarrtam az egészet, ma - ha időm engedi - akkor meglesz a keret is.



Vatelin nem kerül majd közé, csupán két rétegből áll. A hátlapozáshoz polár anyagot használok.

És íme, még mindig van felszabdalt kocka. De ezek teljesen más színvilágúak. Mennek vissza a polcra, szerintem még fog hozzá gyűlni más maradék, majd akkor ezek is reinkarnálódnak.

 " Az utolsó centiig" nem megvalósítható, szerintem mindig lesz egy kis maradék, amit úgy sem tudunk kidobni, csak kivárni a lehetőséget, hogy felhasználhassuk.