2010. január 30., szombat

Ha minden péntek ilyen jó lenne........

Tegnap kellemesen telt az este:-))
Melinda - egy kedves foltvarró barátnőnk Sopronból - Keszthelyen töltött két napot a munkája kapcsán. Soha jobb alkalom egy jó kis beszélgetésre! Gyors időpont egyeztetés után találkoztunk, majd - hogy halmozzuk az élvezeteket - egy pizzériába mentünk. A nap (vagy talán a hét) után megfáradva igen jól esett egy kis jó kedélyű csevej, a finomságokról nem is beszélve.

Termetes adagokat kaptunk, amelyek nem csak a szemnek, hanem a szánknak is ízletes volt.
Akit fuvaroztak az sörözött...
Majd ezt a nem kis kalóriával büszkélkedő desszertet is elpusztítottuk.
Beszélgettünk munkáról, családról, örömökről, bánatokról, tervekről, no meg persze foltvarrásról!!!!
Kedves közös foltos barátnők Rólatok is!! :-)))

Hihetetlen szerencsének tartom az életemben, hogy elkezdtem foltot varrni. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire kitárul előttem a világ. Számtalan csodálatos embert ismertem meg ezáltal, akik nélkül most sokkal szegényesebb lenne az életem. Olyan kapcsolatokra, barátságokra tettem szert, amelyek mára már nagyon fontosak az életemben, szebbé teszik a szürke (néha nehéz) hétköznapokat.

Ági

2010. január 29., péntek

Zsinórozó talp

A varrós-kacatos szekrénykémet rendezgettem. Az elsőre "nélkülözhetetlennek" vélt eszközökről használat közben aztán elég gyakran kiderül, hogy egy cseppet sem váltják be a hozzájuk fűzött ígéretes reményeket.
Ildikó egy bejegyzésében (akkor még folt-napló volt) a zsinórozó talpról kért véleményt. Én reagáltam is, de nem igazán vagyok egy PC zseni, így vagy rossz helyre címeztem, vagy elszállt az éterben.
Szerintem sokan vagyunk úgy, hogy a szaküzletben hirtelen felindulásból, szárnyaló képzelettel a lehetséges csodákról vásárolunk meg dolgokat, amelyekről csak a varrógép mellett ülve derül ki, hogy számunkra hasznos-e vagy sem. Szeretném megosztani ezeket a tapasztalataimat, hiszen én is már sok infóhoz jutottam mások írásaiból. (itt, és itt és még sok más helyen)
Nekem egy Pfaff gépem van és elég sok hasznos, vagy elsőre hasznosnak vélt kelléket vásároltam már hozzá. Köztük a zsinórozó talpat is beszereztem.
A fonalat szépen vezeti, de a szabadgépi tűzéshez hasonló mintát nem igazán lehet vele készíteni. A hagyományos varrásnál pedig a vékonyabb zsinórt, fonalat szerintem "mellévarrja", azaz nem a díszítő szálba ölt bele. Készítettem róla néhány fotót, szerintem az jól szemlélteti amit írni akartam.Ezen a képen talán jól látható, hogy a vastagabb fonalat nem túlságosan nagy kacskaringókkal még szépen rögzíti a varrat. A nagyobb kanyarban már melléölt.A szőrös-vékony fonal esetében teljes a csőd, még egyenes varrás esetében is, mert a szőröket rögzíti ímmel-ámmal, de ez a rögzítés ugye nem alkalmas semmire :-((

Egyébként ( vastagabb fonal esetében, viszonylag kis ívvel, vagy a legjobb egyenesen varrni) jól lehet vele díszíteni, nagyon dekoratív a végeredmény.

Nos véleményem szerint jó ha van ilyen talpunk, de lehet élni nélküle!

Ha pontozni kellene 0-10 skálán, akkor erre 5 pontot adnék.

Ági

2010. január 27., szerda

Januári UFO - 2

Íme a kész táska:Ilyen állapotban hevert a polcomon kb 4 hónapig. Azért hagytam félbe, mert a fül kialakítását nem sikerült kitalálni. Sokszor egy hímzésmintát elkészítek, de nincs konkrét tervem vele. Egyszerűen beleszeretek a mintába, ki kell hímezni akkor rögtön!! Amikor ez készült, akkor tudtam, hogy táska lesz belőle, de a részleteken elbíbelődtem, később nem tudtam dönteni. Több ötlet is felvetődött a záródással kapcsolatosan. Gondoltam neki két fület, majd egyet, akartam zippzáros záródás, majd mágneszárat. Aztán vártam, hogy majd jön az ihlet, de szépen lassacskán a feledésbe merült az egész darab.
Mikor Ágival elővettük a félkész munkáinkat, hogy számba vegyük, hogy miket is fejezzünk be, akkor találtam rá szegény elfeledett táskakezdeményre.
Sajnos részletfotókat nem készítettem, még nem vagyok olyan rutinos "blogoló" hogy a varrógép mellé a fényképezőgépet is bekészítsem. Igaz, ez esetben sok mindent nem is tudtam volna mutatni, hisz már készen volt a kiszabott test és bélés, csupán a fül szabása és az összevarrás volt hátra.
Találtam még egy félbehagyott hímzett táskatestet is. A nagy lendülettel ezt is befejeztem. Vele is ugyan ez volt a helyzet. Készen volt a hímzés, de akkor nem volt idő a befejezésre.

Tetszik az UFO-s játék! Talán kiürül a polcom az év végére?

Marcsi

2010. január 21., csütörtök

Januári UFO - 1


Íme kész a januári UFO-m, amit az Iglice foltműhely "Fejezzük be együtt" kezdeményezésére sikerült befejeznem.
Szegény már 2008 nyara óta lapult a polcon ilyen állapotban.
Akkor ismerkedtem meg az "organza-égetős" technikával egy táborban. Idehaza aztán nagy volt a lelkesedés, mert kitaláltam, hogy a hawai mintákat lehetne organzával ötvözni. Szerintem a kigondolástól számított 2 órán belül már a forrasztópákámat izzítottam, ám amikor láttam, hogy a minták szélénél furcsa elszíneződés jelenik meg, akkor a lelkesedésem lelohadt, szegény darab pedig bekerült a polcra.
Ildikó felhívására azonban sorra vettem a félkész műveket és kigondoltam, hogy tűzéssel próbálom meg eltüntetni a számomra roppant zavaró égett nyomot.
(zárójelben jegyzem meg, hogy most sem értem, hogy másnak miért nincs ilyen odaolvadt folt az alapanyagon. Minden húzás után letisztítottam a pákát, ügyeltem a pákahegy dőlésszögére és vastagságára. Nem tudok másra gondolni, mint hogy vastagabb rétegben volt az organzám felhelyezve.)
Alaposan megtűztem a mintát ezüst színű cérnával, majd az alapot mély sötétkékkel.





Ferdepántot varrtam fel, majd körben zippzárt.


Mint írtam már, nekem a bélés fontos kritérium. Nem szeretem, ha látszik a varrás belül, és a zippzár-szélt sem igazán akarom látni. Ezért inkább megvarrom a külső részt és a bélést is külön.
Mind a két darabot be is sarkalom.
Amatőr varrónőként én készítettem magamnak sablont, e-mellett varrok végig. Így biztosan megfelelő szögben és méretben megy a varrat. A bélés sarkalását 1-2 mm-el beljebb varrom.
Egymásba fordítom a színét és a bélést, majd kézzel a zippzárnál összevarrom.
Konklúzió:
A meglévő hibákat nem lehet eltüntetni :-((
Ha egy darabot azért nem fejezek be, mert látom, hogy valamit elrontottam, az minden erőfeszítés ellenére is látható marad! Újra kell kezdeni az egészet!
Legközelebb vékonyabb réteg organzával próbálkozok.

Mivel kéttagú csoport vagyunk, így Marcsi januári UFO-jával még jelentkezünk.

Ági


2010. január 18., hétfő

Vilmácskák szaporodnak

Szombaton az egész délután a mienk volt! Nem is tétlenkedtünk, haladtunk a munkával, így elkészült az összes Vilma, amelyeket bele szeretnénk illeszteni a takarónkba. Igaz a végén már egy kicsit beleuntunk, köszönhető ez a kétoldalán ragasztós vetexünknek. (ruhaipari szlengben= szűzhártya)
Vettünk már több minőségűt is, tároltuk száraz helyen, törésmentesen, óvtuk a szellőtől is, de hiába. A két réteg csak külön életet kívánt élni és kész! Sebaj, a mintát a papírra rajzoltuk, a szűzhártyából kivágtuk a kellő darabot és azt tettük az anyagra, majd jött a rajzolt papír, majd a kivágás. Roppant mód büszkék voltunk bölcs problémamegoldásunkra. Egész addig fokoztuk, míg rá nem jöttünk, hogy a sütőpapír a barátunk :-))
Ezután sütőpapírra rajzoltunk és boldogok voltunk mindaddig, míg másik sütőpapírt nem vettünk elő. Aki már nem volt a barátunk!! És ő nagyon ragaszkodott a szűzhártyához és az anyaghoz és fütyült róluk leválni :-(((
Nos ezt tekinthetjük pechnek is, mert egy egész blokkra való (*2) készült már el az ellenséges sütőpapírral, ugyanakkor szerencse is, mert ezt a hibát többet nem követjük el, legközelebb próbát végzünk a sütőpapír identitásának vizsgálata érdekében.
De estefele már jól álltunk, egy anyagra, amely akkora, mint a tervezett takarónk már fel is helyeztük a blokkokat. Most csak ímmel-ámmal, hogy az összképet lássuk. A késztől még messze vagyunk, de most mind a ketten házi feladatokat vállaltunk be. Én végzem az applikálást, varrogatást, Marcsi pedig az összekötő kockákat fogja elkészíteni. A képen üres anyagokra szívecskék lesznek applikálva. Még én alkotói tevékenységet folytatva nézegettem-rendezgettem a blokkokat, addig Marcsi "díszeket" gyártott a virágöntözős Vilmának. Több lehetőség is felvetődött. A behúzott gomb felvarrását azért vetettük el, mert nagyon kiáll majd a takaróból. A behúzott gomb felső darabjának bevonása is szóba került, de elég problémás annak a rögzítése. A végén a vitrázskarika mellett döntöttünk. Jo-jo szerűen lesz bevonva, majd középen a kellő helyre öltve. A mérete egyezik az eredeti mintán rajzolt stilizált virágok nagyságával.
Nem maradt más hátra, mint a kockákhoz való anyagok összeválogatása. A pontos méreteket még ki kell számolni, mivel eltértünk az eredeti leirattól. A blokkokat elkészítettem kicsinyítve kockás papírra, majd azokat felhelyezem egy, a takaróval méretarányos lapra, így könnyebb lesz az új összeállítási tervet elkészíteni.
Azt hiszem jól kihasználtuk az időt, szerintünk eredményes napunk volt, ráadásul igen jól is éreztük magunkat!

2010. január 15., péntek

"Fejezzük be együtt"

Csatlakoztunk Iglice-műhely felhívására.
Szerintem találunk befejezetlen műveket egész évre !
Bízunk benne, hogy ez a kezdeményezés ösztönöz bennünket a befejezésre, hisz nálunk is már jó pár darab befejezetlen mű foglalja a helyet a polcon.

Ági, Marcsi

2010. január 14., csütörtök

Sikerült időt szakítanom a varrásra, igaz jó volt úgy folytatni a munkát, hogy már minden elő volt készítve. A bélés darabjait összevarrtam.
Marcsitól tanultam és mindenki számára csak ajánlani tudom azt az egyszerű, ám roppant hasznos dolgot, hogy minden részt a felezőnél jelölni kell. Addig, míg ez nem vált szokásommá rettentő sokat bajlódtam avval, hogy a darabok összevarrás után csálén álltak. Nos drága barátnőm hasznos tanítását megfogadva ez már a múlté!
A külső rész összevarrása számomra a legnagyobb mumus. Az oldalrésszel rendelkező táskáknál a varrásráhagyásokat összefogva le szoktam tűzni 1 mm-re az oldalrész fele. Roppant macerás belebújni a táskába, nézni a pontos irányt, no és közben a géppel varrni is. (ráadásul pontosan!) De tudom, hogy megéri, hiszen a vastag rétegek lufiszerűen állnának, vagy bekunkorodnának, így viszont szépen megtörik ott, ahol kell. Az a másik, hogy a terhelésnek egy táska itt van a legjobban kitéve, mindenképp jó, ha van megerősítő varrat. Innen már célegyenes, hiszen a zippzáros pánt már kész, ha pontosan szabtam (és remélem, hogy igen) akkor a bélés pont annyival rövidebb, mint kell. Füleket beállítom (talán nem ellenkező irányba dőlnek, mint kellene) , a felső szélnél összevarrom a bélést és a külső részt. Kifordítom-befordítom és talán készen is vagyok :-))) Íme
Kívül: Belül: Szeretem ezt a táskafazont, egy japán újságból van a minta. Ott is ezekkel a barna színekkel mutatták be. Már egy ideje izgat, hogy kord anyagokból is el kellene készíteni, vidámabb színekkel. Talán tavaszra ez a terv is megvalósul.

Ági

2010. január 11., hétfő

Táskát varrok

Egy kedves ismerősömnek készül ez a darab születésnapjára. Nem "elsőszülött" táska, tavaly előtt már készült belőle két darab. A formájába szerettem akkor bele, hihetetlen mennyiséget lehet bele pakolni, ami nálam nagy előny. A szövetet pedig nagyon szeretem, igaz cseppet sem foltvarrásra alkalmas matéria. Csúszik, mászik, foszlik, ahogy az egy rendes szövettől elvárható. A gyapjút pedig nehéz vasalni. De megéri vállalni a nehézségeket, mert szerintem ez a darab ebből mutat igazán jól.
Az eleje díszítést adó anyagdarabokat papírra-varrós technikával készítem el. De nem papírra, hanem vetexre varrok. Két legyet ütök így egy csapásra. Nem kell tépkedni utána és az izgő-mozgó darabokat is rögzíti, ráadásul a szálazódást is megakadályozza.
Ami igaz, az igaz a 27 db felvarrása után kissé eltolódik a felső szél, de ha elég ráhagyással dolgozok, akkor ezt könnyen lehet kompenzálni. A csíkok felvarrása után az egészet ráhelyezem vatelinre (egész pontosan én ezt használom) majd az árkokban megtűzöm. Így már fixen marad, majd a közepére helyezem a félköríves mintát.

A háta részt tűzöm.
A barna szín (nekem) = ősz = levelek.
Az oldalrészt kibélelem még egy merevebb anyaggal, majd azt is megtűzöm, utána szabom.
A bélés kiválasztása nem kis feladat számomra. Nekem fontos, hogy szép legyen, ugyanakkor táska esetében legyen egy kis tartása is. Nem praktikus, ha sötét színű, hiszen egy női táskában amúgy sem könnyű megtalálni valamit, hát még ha a sötét is a belseje .......
A háta bélésre szoktam tenni zippzáros belső zsebet, az eleje bélésre pedig rávarrottat. Ma eljutottam odáig, hogy kész minden kisebb alkatrész (zippzárhoz pánt, fülek, zsebek) az összevarrás marad későbbre. Szeretném, ha a héten elkészülnék vele.

Ági

2010. január 10., vasárnap

An Angels Story 2.

Nos, nem igazán megy még a blog szerkesztés, de próbálkozom!

Januári első varrásunk alkalmával előkerült a nyár óta dobozban lévő előkészített "Vilma-csomag".



Nem volt más dolgunk, mint a kivitelezés. Marcsi rajzolta a kétoldalán ragasztós anyagra a mintadarabokat én pedig ragasztottam a textilre és vagdostunk és vagdostunk és vagdostunk.







Évekig nem applikáltunk, talán most se tennénk, ha egy kedves foltos barátnőnk Ica, nem mutatott volna egy nagyon egyszerű, de annál hasznosabb trükköt. Ő nagymestere az applikációk készítésének és összehasonlíthatatlanul nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint mi. Tőle láttuk azt a módszert, amelyik nagyon megkönnyíti a kivágott darabok pontos felhelyezésének módszerét. Egy iratlefűző tasakra (köznapi életben bugyi) rajzoljuk a mintát, majd az alatt szépen a kívánt helyre lehet tenni a kívánt darabokat.








Ehhez egy orvosi eszközt - érfogót - használok.

Könnyű vele megfogni a kis darabokat és a nylon alá helyezni. Ha összeállt a kép, akkor már csak le kell vasalni és meg is van a nyers blokk.










Persze még hátra van a hímzés, de ahhoz más eszközök szükségesek. Úgy tervezzük, hogy először elkészítjük az összes appllikációs munkát, majd utána keltjük életre az angyalokat, akik nekünk Vilmák.
Az első délután 5-5 blokk készült el, és már nagyon várjuk a következő alkalmat, hogy folytathassuk!
Reméljük, hogy hamarosan beszámolhatunk a folytatásról!

Ági, Marcsi

An Angels Story


A nyár folyamán már előkészültünk erre a munkára. Amikor a mintákat nézegettük, akkor valamilyen ok folytán a figurákat Vilmának neveztem el. Nem tudom, hogy miért, nincs is Vilma nevű ismerősöm. De a név ráragadt!
Így az idei év első munkája "az Angyalok, akik nekem Vilmák".
Egy kicsit átalakítottuk a takarót. Az eredeti minta mérete nem tetszett, így változtattunk rajta. Egy blokkot kihagyunk és az elrendezést átalakítjuk.
Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de nekünk az anyagok összeállítása legalább olyan nagy feladat, mint a blokkok megvarrása.
A nyár folyamán egy közös meeting alkalmával semmi mást nem csináltunk, mint az anyagokat válogattunk. Ennek most láttuk az igazán nagy hasznát! Minden blokkhoz már ott volt az anyag is.




2010. január 3., vasárnap

Beköszöntő

Új év, új élet! Ennek nem vagyok híve, inkább úgy tartom helyesnek, hogy új év, új hasznos dolgok!
Már évek óta varrunk közösen. Sok közös munkánk készült el, ami sok esetben a felejtés homályába merült. Ezt a blogot azért keltettük életre, hogy magunknak megörökítsük és sok kedves foltvarró ismerősünknek megmutassuk, hogy miket alkotunk.
Sokak számára valószínű meglepő, hogy teljesen egyforma munkáink is szép számban készülnek. Ez számunkra nem zavaró, hiszen otthoni, személyes használatra szánt darabokat varrunk. Kettőnk ízlése, színvilága nagyon hasonló, inkább kamatozni látjuk azt, hogy közösen választunk anyagot, mintát, kivitelezési technikát.

Bízom benne, hogy kezdeti lelkesedésünk nem hagy alább és legalább olyan termékeny 2010-es évünk lesz, mint az elmúlt évek voltak.

A kritikákat szívesen fogadjuk, pozitív és negatív visszajelzések is segítik munkánkat!

Kívánunk minden kedves foltvarró ismerősünknek békés, boldog, foltmunkákban gazdag új esztendőt!

Ági, Marcsi