Avalonos csipke

.

Márta mutatta a képet a blogjában, ami egyből felkeltette az érdeklődésem.
Hivatkozott a leírásra is, így könnyű dolgom volt :-))  hiszen nagyon jó képes útmutató van hozzá.

Este aztán előkaptam egy kis darab avalont, az ősrégi hímzőkeretem, és befűztem a kedvenc cérnáim. Nem életművet készültem alkotni, csak a technikát kipróbálni.

Nos kisebb birkózás után sikerült a keretet beszuszakolni a talp alá. Egész pontosan behelyezés után tettem fel a talpat :-)
Két színű cérnával dolgoztam. az egyik árnyalat az alsó szál a másik a felső volt. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz belőle.
Egész jól működött a dolog egy ideig.

De azért nem színes az élet, ha nem történnek komplikációk :-)) Ahhoz, hogy a mosás után ne egy adag cérnát kapjak jócskán kellett ölteni, ezt helyenként az avalon nem tolerálta, megadta magát.

Az egyik levélnél összekuszálódtak a szálak, amit próbáltam eltávolítani, de ekkor az avalon döntött helyettem.

Azt mondta:      - Kukába vele! - és kiszakadt. Tehát ez a probléma megoldódott:-))

Így nézett ki a mű, amikor úgy döntöttem, hogy jön a víz!

És a víz jött!!!! Ez lett belőle:

Ahhoz képest, hogy csak egy gyors próba volt, szerintem egész jó :-))

Nem macerás az egész kivitelezése, most már látom, hogy legközelebb mire kell ügyelni. Tetszik a technika, szerintem sok fantázia van benne.

Köszönöm Mártinak, hogy felhívta rá a figyelmem!


Ági