.jpg)
Nem foltvarrás, nincs hozzá elkészül alkotás...........csak én.
Nem nézek tévét, így a katasztrófáról csak szombaton értesültem a rádióból. Igazán fel sem fogtam az eseményeket, amíg nem láttam videofelvételeket. Akkor is csak néztem, mert nem igazán tudjuk mi ezt felfogni. Nem éltünk át még kicsiben sem hasonlót, leszámítva Kolontárt. Spielberg-i képsorokat láttam csak, amiről érezhető a borzalom, de emberekre leredukált élményt csak keveset. A világ egyik legfejlettebb országa kártyavárként állt / áll a természet erejével szemben. Nincs ismerősöm, rokonom, barátom aki érintett lenne személyesen.
Aztán a foltos blogvilág híreit kezdtem böngészni. Taniwa blogját a kezdetek óta figyelgetem, szeretem a munkáit, országuk életéről, kultúrájáról mutatott képeit. Ő nem a leginkább érintett területen él, de minden nap ír bejegyzést a katasztrófa óta az életükről, megpróbáltatásukról. A google-fordítóval olvasom a beszámolóit. Számomra az ő írásai váltották ki azt, hogy nem külső szemlélőként figyelek. Napi gondjairól, érzéseiről, problémákról, félelmükről ír.
Reggelente, amikor bekapcsolom a gépem, egyből az ő blogját keresem. Írta pár napja, hogy csak addig tud jelentkezni, amíg van áram. Tehát ha reggel nincs a blogsávban a neve, akkor rosszabb a helyzet. Eddig írt. A fordító nem adja vissza a mondatokat szó szerint, de így is könnyekkel küzdve olvasom. Semmi hisztéria nincs az írásaiban, csak a tények. Ez számomra csodálatra méltó!
Majd eszembe jutott, hogy minden blogbejegyzésünk után hamarosan van egy olvasónk, aki a statisztika szerint Japánból figyel bennünket. Azonnal a blogstatisztikát kezdtem nézni.
Nem ismerem őt, semmit sem tudok róla, de valahogy mégis "ismerős". Mert kíváncsi ránk. Szerintem nem érti amiket írunk, de mégis bekukkant a blogra, szinte mindig!
Megijedtem. Mi lehet vele?? Ez az utolsó bejegyzésünk után pár órával készült statisztika:
Nem nézek tévét, így a katasztrófáról csak szombaton értesültem a rádióból. Igazán fel sem fogtam az eseményeket, amíg nem láttam videofelvételeket. Akkor is csak néztem, mert nem igazán tudjuk mi ezt felfogni. Nem éltünk át még kicsiben sem hasonlót, leszámítva Kolontárt. Spielberg-i képsorokat láttam csak, amiről érezhető a borzalom, de emberekre leredukált élményt csak keveset. A világ egyik legfejlettebb országa kártyavárként állt / áll a természet erejével szemben. Nincs ismerősöm, rokonom, barátom aki érintett lenne személyesen.
Aztán a foltos blogvilág híreit kezdtem böngészni. Taniwa blogját a kezdetek óta figyelgetem, szeretem a munkáit, országuk életéről, kultúrájáról mutatott képeit. Ő nem a leginkább érintett területen él, de minden nap ír bejegyzést a katasztrófa óta az életükről, megpróbáltatásukról. A google-fordítóval olvasom a beszámolóit. Számomra az ő írásai váltották ki azt, hogy nem külső szemlélőként figyelek. Napi gondjairól, érzéseiről, problémákról, félelmükről ír.
Reggelente, amikor bekapcsolom a gépem, egyből az ő blogját keresem. Írta pár napja, hogy csak addig tud jelentkezni, amíg van áram. Tehát ha reggel nincs a blogsávban a neve, akkor rosszabb a helyzet. Eddig írt. A fordító nem adja vissza a mondatokat szó szerint, de így is könnyekkel küzdve olvasom. Semmi hisztéria nincs az írásaiban, csak a tények. Ez számomra csodálatra méltó!
Majd eszembe jutott, hogy minden blogbejegyzésünk után hamarosan van egy olvasónk, aki a statisztika szerint Japánból figyel bennünket. Azonnal a blogstatisztikát kezdtem nézni.
Nem ismerem őt, semmit sem tudok róla, de valahogy mégis "ismerős". Mert kíváncsi ránk. Szerintem nem érti amiket írunk, de mégis bekukkant a blogra, szinte mindig!
Megijedtem. Mi lehet vele?? Ez az utolsó bejegyzésünk után pár órával készült statisztika:
Tehát megvan! Megnyugodtam. Nem tudom Japán melyik részén él, de jó érzés fogott el, hogy Vele, ezek szerint nincs nagy baj. Aggódtam, mert ő, ha virtuálisan is, de az ismerősöm.
Tenni a két kezünkkel mi innen nem tudunk semmit, de erőt, kitartást, a hitük erejének támaszát kívánom minden japán embernek!
Tenni a két kezünkkel mi innen nem tudunk semmit, de erőt, kitartást, a hitük erejének támaszát kívánom minden japán embernek!
Ági
Egyetértek veled! Szörnyű, ami történt, történik ott, és a beszámolókból az derül ki, hogy hihetetlen fegyelemmel viselik ezt a hatalmas katasztrófát.
VálaszTörlés(Míg olvastam, kiderült, hogy a nem rég vásárolt szempillaspirálom nem vízálló.)
Beleolvastam Tanya blogjába. Nagyon szimpatikus. (sminkem a múlté) ha másért nem, ezért, és a cicáiért biztosan a szívembe zártam: http://1.bp.blogspot.com/_NSVF7C-oIXk/TS-kZREWq9I/AAAAAAAAaho/clNJFQVXtNs/s1600/IMG_8348.jpg
VálaszTörlésJapán "ismerősünk" megvan, minden nap benéz a blogra :-)) Reggelente TAniwa blogja az első amit megnézek, és amíg a kávém iszogatom elsírdogálok az írásain. Nagyon csodálom ezt a népet, van még mit tanulnunk!
VálaszTörlés