Csak nem megint ....??

.

De igen!! AnnAKa munkája lett megint megszavazva.

Hasonlóan az előző norvég mintákhoz ez is interneten beszerezhető minta.

Olyan egyszerű, annyira letisztult, hogy mindenki egyhangúlag bevállalta!  (bocsánat, de Évi és Márti munkája megint lemaradt a fotóról :-((( Remélem küldenek képet és akkor csatolom)

Kihasználtuk, hogy mindannyiunknál van a zöldes anyag, majd mindenki bedobott a közösbe egy-két csíknyit. Felszabdaltuk, felkockáztuk aztán elmélkedtünk a kockák elhelyezkedési sorrendjén.

Kalákábam folyt a szabás, és villámgyorsan ment a varrás is.

 

Elég gyorsan haladtunk. 

Illesztettünk ülve, állva, földön....

 

 

Tűztünk kesztyűben:

És gumiujjal:

 

Aztán a felesleges vatelinnel táncra perdültünk :-))

 

Estére jól kinevettük magunkat, és ráadásul eredményes napot is zártunk :-)))

Harctér csata után:

 

Ági

Ami egy táborból sem hiányozhat

.

Igen, egy rendes táborban van babavarrás is. Nálunk is volt. Ennek felelőse Évi volt. Nem véletlenül, hisz ő készíti a legtöbb babát közülünk, és a legszebbeket is. 

Winkler Dóri tervezte babát Rácalmáson tanulta.

Itt Csödén próbálkoztunk az elkészítésével. (hősiesen bevallom, hogy önkritikát gyakorolva én nem mertem bevállalni. Azt gondolom, hogy szép babát csak hatalmas türelemmel és szeretettel lehet csak készíteni. Sem szépen kézzel varrni nem tudok, sem kitartást nem éreztem magamban. A nem-göcsörtösre tömködés eddig pedig még sosem sikerült.  Ez a darab pedig olyan szép és finom, hogy vétek lett volna nem tökéletesre varrni)

Évi nagy türelemmel magyarázott, és rengeteget segített is.

Miközben ez a kép készült, akkor mindannyian csak arról ábrándoztunk, hogy bár már csak ott tartanánk, hogy a ruháját készítenénk. Amit most előre elárulhatok nem következett be, ugyanis a Csödére elcuccolt közel 2 mázsa anyag között senkinek sem akadt kellő nagyságú filce. Ez a kabátka pedig (közös megegyezés és a bemutatott darab alapján) csak abból szép

De a lelkesedés és a jókedv töretlen maradt :-)) 

Mártika is szorgosan tömködte a kezeket-lábakat.

Marcsi babája egy kicsit meg lett tréfálva (de csak 5 percre tettük csúffá, majd visszaszépítettük!!!)

Adél babája csupaszon megy haza, de szép hajkoronával :-)) Nagyon bízom benne, hogy hamarosan küldik a képeket majd a lányok a kész darabokról!!!!!!!!!

Mártika babájáról nem készült kép sajnos, csak egy, mikor "rákészítette" a hajnak valót. Reggel csodás hajat varázsolt belőle, de sajnos nem készítettem róla képet :-((

A tábor végén ez lett a három leg előrehaladottabb darab.

Most UFO-k, de ha  a lányok arra a kedves napra gondolnak, amikor ez készült, akkor biztos szívesen veszik majd a kezükbe a babákat, és mosolyogva fogják őket befejezni. Biztos, hogy olyan szépek lesznek majd, amilyenre Winkler Dóri megálmodta őket.

Ági

AnnAKa újabb darabja

.
Valami különös bája van AnnAKa munkáinak, ami elvarázsol. Teljesen letisztult, egyszerű formák, vonalak, ami finomságot ad az egésznek.

Nem igazán jellemző rám, hogy a lakásba patchwork terítőket varrjak, de a norvég tervező Margeritter című munkája azt hiszem minden stílusba belepasszol. A többiek is osztották véleményem, így a tábori programba bekerült

A minta szintén beszerezhető innen, vagy más netes shopból. Az inspirációt a színválasztáshoz több norvég foltvarró már megvalósított munkája adta.

Anne-Grethes pink  színben varrta meg, de May Britt, Berit,  de  sokan mások sem tudtak ellenállni a mintának és varrták meg különböző színösszeállításban. 

A mi munkáink is változatosak lettek.

A meleg földszínekből válogattunk  főleg, Ica retrós anyagokat válogatott össze, de Adél merészen  pirossal dolgozott. 

Már alakuló félben, várva a véleményezéseket:

És egy félig kész darab már blokkonként tűzve:

És kicsit, ha ugrunk az időben, akkor mutatom a végeredményt. Sajnos Évi munkája nincs rajta, de várom a fotót tőle, akkor felteszem azt is :-))

Egész kis házi feladat marad csak otthonra, a paszpol van már csak hátra, amire itt nem volt időnk.

De a vasárnap még nem ért véget.........................

folyt. köv.

Ági

Hurrá! Nyaralunk!

.

Múlt héten vettem ki éves rendes szabadságom egyik felét. Azt a felét, amelyik igazán kikapcsol, pihenteti testemet, lelkemet. Olyan igazit, amire minden foltvarró vágyik. Egy hét családi problémák nélküli, nagy bevásárlás, futkosás, ügyintézés mentes, épphogy konyha látogatós, porrongy és porszívó nélküli, viszont nagyon is varrós. Sőőőőt, még annál is varrósabb! Barátnőkkel, rengeteg nevetéssel, sok beszélgetéssel, éjjelig tartó közös varrással.

Tavaly már próbáltuk, és már működött. Az idei még jobban sikerült :-))

Az indulás részemről nem volt egyszerű. Ha az ember lánya felvállalja, hogy férjet, házat, gyereket, kutyát  (munkahelyet, papírmunkát, egyebeket) csak úgy egy hétre el kívánja hagyni, akkor minimum távozáskor illik azt rendben, előrelátó gonddal előkészíteni, ellátni, szóval illő módon otthagyni. Ebből az sült ki, hogy szombat reggel már csak sétálgattam fel-alá, hogy mit is kell még Nem elfelejtenem. Nem ragozom tovább, szerintem ezt már többünknek sikerült végigjátszania. Végül döntöttem, ami marad az marad, varrógép, varrógéptalp, szemüveg nem pótolható, a többi igen. Tehát indulás!!

Marcsi és én nem a kevés csomaggal utazók kategóriájába tartozunk, így sikerült két autót dugig pakolni. Mentségemre legyen mondva, hogy a hadtáp ellátmány egy része is az én autómban kapott helyet, továbbá egy közel két méteres asztal is a tetőre lett erősítve.

De elindultunk!!!

Uticélunk Csöde volt. Magyarország nyugati részén az Őrségben található csöppnyi falu.

Itt a zalai dombok között sikerült találni egy házat. Kényelmes, tiszta, tágas közös helységgel, kicsiny kerttel, kerti szaletlivel.

Nekem ez a hely a "nyugalom szigete". Kiragad az egész évben tartó nyüzsgésből, robotból, hajszából. Nekem itt megáll a rohanás erre az egy hétre, egy nagyot tudok szusszanni, lenyugodni, kikapcsolódni. 

Marcsi és én már délben megérkeztünk, kipakoltunk a kocsiból, és vártuk a többieket :-)

Hamarosan megérkezett  Ica, Adél,  Évi és kicsit késve, megfáradva  Márti is. 

Persze a találkozás örömére először egy hatalmasat beszélgettünk, meg is ettük az estebédünket, majd Ica mesés krémeséből kaptunk.

Varrós programmal jócskán felszerelkeztünk. Már hónapok óta terveztük ezt a hetet, a mintákat jó előre beszereztük, a szükséges előkészületek megtörténtek, mindannyian a mintákhoz szükséges anyaggal (no és azokkal az anyagokkal, amelyeket nem lehetett otthon hagyni, hátha pont fog valamihez kelleni) fel volt szerelkezve.

A szombatra tervezett munkának iziben neki is álltunk!

Igen, bevallom, AnnAKa rajongó vagyok. De  nem kellett a többieket hosszasan rábeszélni, hogy a norvég tervező mintáit készítsük

A mintákat már megkaptuk egy hónapja.
Itt is beszerezhető, de még sok netes áruházban hozzá lehet jutni a leiratokhoz

A mintarajzok, leiratok pontosak, csupán egy  kissé nehézkes volt a norvég leírás. De egy igazi magyar foltvarró nem csak a japán könyvekben tud kiigazodni, a norvég nyelv sem okoz problémát!!

Az első napi munka ez a neszeszer elkészítése volt.

És íme a bizonyíték: Évi is varr, sőt a közben megérkező Márti is hamarosan beszállt a közös varrásba.

A stréberek már javában készek:

... és saját készítésű fehérneműs zsákokkal kábítják a még javában dolgozókat.

Közben csak szaporodtak az elefántos neszik:-))

Azt nem állítom, hogy korán feküdtünk, de elkészültünk a tábor első darabjával. Sokat nevettünk, és vártuk a holnapot.


folyt köv.

Ági

Elkészültem

.
Elkészült! Egy kicsit bele is fáradtam, de kész.

Vannak benne hibák, hisz sem profi nem vagyok, de még csak gép sem. Nagymamám mondása: "ha valamit elrontasz, akkor a világért meg ne mond, hogy hol a hiba, úgy sem veszik észre. Ha pedig észreveszik, had gondolják azt, hogy direkt van!"  Tehát nem mondom, hogy mit kellene rajta kijavítani. Összességében elégedett vagyok :-)
A végleges mérete 240 cm x 240 cm lett.
Mivel Marcsi mellett "sokat ültem" így kiszámoltam, a takaró 1000 db-ból áll.



Hogy hány blokkot kellett még utángyártanom? Nem tudom, de nem maradt ki egy sem.

A szegély ötlet a férjemé, ami nekem is tetszik így.

A tűzés improvizáció, a közepét leszámítva, ahol muszáj volt előrajzolni. Evvel meg is kínlódtam :-(

A papír alapján előrajzoltam, amit próbáltam (!!) követni, kisebb-nagyobb sikerrel.

A legszélső szegélycsík egyben a paszpólja is lett a takarónak. A vatelint és a hátlapot szélesebbre vágtam, mint a kész eleje. Erre duplán hajtott anyagot varrtam. (előtte számoltam, hogy biztosan elég legyen az anyagom, mert összesen 110 cm-nyi anyag kellett a 110 cm szélesből)

Minden segédeszközt igénybe vettem, hogy egyenes legyen a széle. (elég randa lett volna, ha az 5 cm-nyi szegély girbe-gurba)

A saroktól egy kicsit féltem, de az is ment könnyedén.

A szegély varrása nagy segítség volt a varráskor, hisz látszódott a 45 fokos szög.

Mivel széles a szegély, ezért magasra kellett felhúzni a szegélycsíkot, és így varrni.

Szépek lettek a sarkok (szerintem)
Majd jött a véget nem érő kézi varrás. Az első két-három órában még élveztem, hogy feltett lábbal bugyuta filmeket nézek közben a tv-ben, majd éjfél körül már nem volt olyan vicces a dolog.  Azt gondoltam, hogy soha nem érek körbe. De körbeértem!

A kész takaróról a fotókat napsütésben a fűre terítve készítettem, ezért látszik rajta egy-két hepe-hupa. Hja, ha valaki egész nap csak varrogat, annak nincs ideje füvet nyírni!

A hátoldala is egész rendes lett:

Prológus: 

A részeg ember blokkot nem nehéz varrni, ha van sablon hozzá
Tehát a 10-es skálán: 10 pont (feltéve, ha vásárlás után használja is valaki)

A sablonhoz jó, ha van olyan talpunk, ami kimondottan olyan széles, mint a sablon varrásráhagyása

A gyönyörű tavasszal vásárolt cérnák ****** csillagot érdemelnek. Az egész takaró megtűzéséhez kb 1400 m-t használtam el, és 1, azaz egy esetben szakadt el a szál!

Előre feltekert bobbinszálat használtam, ami ennyi tűzés esetében hatalmas könnyebbség

Ha a "látó" (köznapi nevén olvasó-) szemüvegemmel varrok, akkor nem kell közben a tv-t is bámulni. Valószínű ennek köszönhetem, a reggeli kínzó fej és szemfájásomat.



Ági

Már alakul a takaró

.
Lassan, de biztosan haladok. A hétvégén készen lett a fedlap. A férjemmel konzíliumot álltunk az összeállított blokkok felett, hogy mi is legyen a szegéllyel. Akár milyen hihetetlen, ő találta ki. Világos szegéllyel szerinte paplanhuzat formája lett volna, így ezt elvetettük. A maradék blokkokhoz még varrtam és így lett meg a szegély. Majd egyben mutatom a végeredményt.

A foltvarrásban a "nem szeretem rész" a három réteg összetűzése. Valaki írta ezt a kifejezést: "quilt-aerobik" (sajnos nem emlékszem, hogy ki volt) amit nagyon találónak tartok :-((
Ha evvel a munkafolyamattal kezdődne egy takaró elkészülése, akkor lehet nekem egy sem lenne készen.

A ragasztó spray nagy segítség, amióta vettem, azóta előszeretettel használom is. De biztos ami biztos alapon azért még fércöltéssel bebiztosítom a dolgot.

Ehhez segítségül a  kanalat használom. Jó, persze van ehhez külön erre a célra kifejlesztett kézikészülék, kemény dollárokért a tengerentúlról, de magyar leleménnyel ezt lehet helyettesíteni egy teáskanállal.

Ebben az egész fércelésben az a legrosszabb, hogy órákat dolgozok, hétrét görnyedve és ráadásul az egészet majd ki is kell bontani:-(  De annál rosszabb sincs, mint amikor az ember lánya érzi tűzés közben, hogy a három rétege külön-külön mocorog!

Szóval nekiálltam már a tűzésnek. Lassan, de haladok.

 Ebben a júniusi hidegben legalább befűtenem nem kell, hisz ez az egész takaró most beterít :-))

Ági