"Apró fecnik " első darabja elkészült

.

Az előzőleg bemutatotthoz képest még javítottam. Keresgettem még kockákat, hogy a szegélyt ne háromszögekből kelljen kipótolni. Hozzávarrtam még körben pár darabot, levágtam egyenesre a  széleket, majd egy szintén maradék anyagból szegélyt varrtam.

A hátlapozásnak fordítva álltam neki. (megjegyzem nagy értelme nem volt- így utólag már tudom, de baj nem származott belőle. Sőt könnyebben igazítottam a fedlapra a hátlapot). 

Azért követtem el ezt, mert a hátlapnak szánt polár is maradék, kellett toldani és egy kicsit keskenynek is éreztem. Majd valami nagy ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy majd egy kicsit "rásegítek". Én segítettem, az anyag meg nem hazudtolta meg magát, jól kitolt  velem, és a végén akkora maradt, amekkora volt.  Nem is értem, hogy ennyi idő után miért nem tudom elfogadni, hogy az anyagok nem tudnak csalni pozitív irányban? A 100 cm-ből képesek 95 cm-ré összemenni, de 105-re nem képesek nőni büntetlenül.

Az étkező parkettáján tehát kirögzítettem a fedlapot, rá a polár és az egészet ragasztó spray-vel rögzítettem.

Aztán gondoltam egy merészet és nem tűzdeltem tele fércöltéssel, biztostűvel  sőt semmivel sem. És nem is lett belőle semmi baj. 

(de azért ezt nem mertem volna elkövetni más takaró esetében, főleg akkor nem, ha alaposabban készülök megtűzni!!)

Az árokban tűztem,(az újonnan felfedezett talppal) de nem sűrűn.

Kézzel visszahajtottam a hátlapra a fedlapot és levarrtam kézzel. (mert. hogy nem lett nagyobb a hátlap, komoly ráhatás után sem - pedig sokan azt gondoljuk, hogy a polár majd nyúlik, de rá kellett jönnöm, hogy a rugalmas kifejezés pontosabb. Nyúlott, majd a rögzítés megszűnte után visszaugrott.) Sokan ódzkodnak a polártól hátlapként, pedig nincs avval semmi baj, bátran álljon neki mindenki. Nem kell nyújtani, csak kiteríteni  és annyira feszíteni csak, hogy ne ráncosodjon. Barát is tud lenni egy rugalmas anyag!  Nem kell tőle félni!

Marcsi tanácsára a szegélyt egy hullámvonallal letűztem. 

Nos, semmi különös és extra nincs a takaróban, de finom puha és meleg, ráadásul egy kevéske felhalmozott "valamire majd biztos jó lesz" anyagtól értelmesen megszabadultam. Külön beruházást nem igényelt, minden az utolsó centiig maradékokból készült.

Küldöm a képet Gina játékára.

Remélem a lelkesedésem nem hagy alább és leemelem a következő dobozt/ zsákot a polcról. Ki tudja mi lesz benne? (egy kicsit aggódok is miatta)