Kéretik nem nagyon megbotránkozni

.
Gyengébb idegzetű patchwork rajongók talán ne is olvassanak tovább!

A dolog úgy kezdődött, hogy betegesen nem bírok kidobni semmilyen textilt. Tehát azok az anyagmaradékok, amelyek ruhavarrós fénykoromból megmaradtak, azok szépen gyűlnek a polcok, asztalok, sarkok rejtett zugaiban zsákokban, dobozokban. 

Majd pár éve jött a ruhavarrás helyett a patchwork. (a lányom neheztel is egy kissé, de tehetetlenül szemléli a takarókat csinos szoknyák és egyéb ruhafélék helyett) A felhalmozott anyagok egy része viszont egy cseppet sem foltvarrásra alkalmas matéria. De a késztetés, hogy feldolgozzam a maradékokat élénken motoszkál bennem. Gina játéka egy löketet adott, nagy az elhatározás, hogy megszabaduljak a hulladékoktól..... de hasznos formában. 

A hol is álljak neki kérdésemre úgy reagáltam, hogy szépen sorban fentről lefele. Az első doboz, amit megragadtam egy hurkolt melegítőanyagokkal és polárokkal teli doboz volt. Nos ebben semmi új nincs, efféle merényletet már követtem el 3 évvel ezelőtt is. 

Ez lett akkor az egyik, ma is használjuk nap mint nap és semmi baja sincs.

Tehát nagy sikere lett a végeredménynek, a családban úgy hívjuk ezeket a takarókat, hogy "játszó-takarók". Ez csak azért kissé furcsa, mert családunk legfiatalabb tagja is 22 éves.  De tv-nézéshez, olvasáshoz, kis délutáni szundikához nagyszerűek. Puhák, melegek, könnyűek :-)) A mosást jól bírják, és nem sajnálja őket az ember.

Tehát leemeltem a polcról az első dobozt.

És elkezdtem felszabdalni az anyagmaradékokat. Most csak válogatás nélkül mindent vágtam, arra ügyeltem, hogy a 11.5 x 11.5 cm-es kockák kikerüljenek belőle.Ehhez a művelethez nagy segítség volt a  sablon, így bármekkora agyonszabdalt darabból könnyedén ki lehetett vágni a kellő nagyságot. Az összes ennél kisebb darabot, hulladékot KIDOBTAM!

 Szépen egy dobozba rendezgettem az összes anyagot színenként. (..és még fél óráig nézegettem őket, mert mindegyik valamire emlékeztetett. Van köztük olyan anyag, amiből a gyerekeknek varrtam pulóvert  még ovis korukban)

No jó, azért nem mertem csak úgy összevarrni, valami rendszer kellett. A piros csíkosat csak nem mertem összevarrni a zöld és mályva színekkel.

Rajzoltam és számoztam.

( a papírboltban kapható árazó címke nálam rendszeres segítség, csak ajánlani tudom mindenkinek)

Az összevarrásnál nem lehet sajnos gyors módszereket alkalmazni, marad a kockáról-kockára módszer.

A hurkol pamut viszont nyúlik. A módszerem a következő:

• vannak nyúlós anyagok és a nagyon nyúlós anyagok
• a színek sorrendjének összeállításakor már figyelek arra, hogy két nagyon nyúlós ne kerüljön közvetlen egymás mellé. 
• A kockák összevarrása pedig úgy történik, hogy a szálirányt is megnézem darabonként, azaz egymásra merőlegesen menjen a szálirány. Ergo egyik anyag fogja majd a másikat
• Bevallom, hogy azért nagy segítség, hogy a gépemen van IDT, azaz a felső anyagot is továbbítja.
• A külső szegélyt vászonból kell megvarrni, az azért majd összetartja az egészet.

Tegnap délután aztán összevarrtam az egészet, ma - ha időm engedi - akkor meglesz a keret is.

Vatelin nem kerül majd közé, csupán két rétegből áll. A hátlapozáshoz polár anyagot használok.

És íme, még mindig van felszabdalt kocka. De ezek teljesen más színvilágúak. Mennek vissza a polcra, szerintem még fog hozzá gyűlni más maradék, majd akkor ezek is reinkarnálódnak.

 " Az utolsó centiig" nem megvalósítható, szerintem mindig lesz egy kis maradék, amit úgy sem tudunk kidobni, csak kivárni a lehetőséget, hogy felhasználhassuk.