Lóhere mintás neszeszer - 1.

.
Próbálom minél részletesebben leírni, remélem nem untatok senkit sem vele.

Az anyag kiválasztása után kikerestem a cérnákat is. (két sötétebb zöld és egy világos "posvány" zöld)

A felső anyag nem éppen egyszerű eset, de ha kellően rögzítem, akkor nem lesz probléma. Középre szivacs került. Ez kellő keménységet ad majd, nem kell később más merevítő anyagot bevarrni, viszont óva intek mindenkit, hogy evvel kezdjen bele a szabadgépi tűzés gyakorlásába. A szivacs nyúlik is!!! Nem is egyszerű vele dolgozni, meg kell szokni a vele való munkát, sok sok gyakorlás kell hozzá!!!

Tehát 1 cm vastag szivacsot választottam középre, felülre egy kissé csúszós (ám annál szebb) anyagot, hátulra pedig egy vékony bélésselymet. Fontos, hogy a legalul lévő bélésselyem legalább 1 cm-el minden oldalon nagyobb legyen, mint a szivacs! Nem fontos bélésselymet használni, bármilyen anyag megteszi, csupán az az értelme, hogy a szivacs ne tapadjon a varrógéphez. Később a kész munkánál ebből semmi sem fog látszani.

 Az anyagot ekkor még nem mérem le, legalább 4-5 cm-el mindenképp nagyobb legyen, mint a tervezett kész darabhoz szükséges.
A három réteget gombostűkkel rögzítem. A tűk hegye kifele nézzen! (Természetesen, ha oda érek ahol tű van, akkor azt kihúzom és arrébb teszem, vagy kiveszem.)

A minta nem igényelt különösebb tervezést, viszont minden esetben mielőtt tűzök előtte rajzolok. Ez mindig hasznos, hiszen szinte begyakorlom a mozdulatsort. Radírozni, új lapot venni könnyebb, mint tűzést bontani!

A lóhere normálisan 3 levelű, de most "szerencsehozó" 4 levelű volt a cél. Halkan jegyzem meg, hogy a 3 levelű valahogy jobban mutat rajzolva, de sebaj!

A rajzolás arra is kiváló lehetőség, hogy a részleteket kikísérletezzük. A mintaelemeket össze kell valahogy kötni, a levelek erezetét meg kell rajzolni, a teret ki kell tölteni. 

Mielőtt nekiállnánk varrni ügyeljünk arra, hogy a munka hátoldalán ne legyen kóbor cérnaszál, mert az csak galibát okoz!!!! A kezdésnél a szálat mindig fel kell húzni! Leírás itt.


A tűzést általában középen kezdem. Szivacson tűzésnél mindig! Innen haladok körben-körben kifele. Itt a kezdés a lóhere közepe volt.

Előfordul, hogy üresen hagyott területet hagyunk. Ilyenkor a "lyuk" közepéig bemegyek a szárral .....

és innen ki lehet még alakítani egy mintaelemet.

Ilyen az első tűzés után:

 Már kirajzolódott a körvonal. De itt jól látszik, hogy ami az előnye a szivacson tűzésnek, hogy szép domborulatokat ad ki, az egyben a hátránya is, mert nem különülnek el szépen egymástól a mintaelemek.

 Egy árnyalattal sötétebb színt fűzök be a gépbe és evvel varrom ki az erezeteket. A papíron rajzolásnál már megpróbáltam, hogy hogyan mutat jobban, ha a levél széléig húzom az ereket, vagy ha csak félig-háromnegyedéig. Ez utóbbit jobbnak láttam és szebben is puffan ki a levélke.

Már nem a munka közepétől indulok, hiszen fixen áll a három rétegem. Most az utolsónak megtűzött lóherétől megyek visszafele.

Ilyen a második tűzés után. Már látszanak a levelek, de nem emelkednek ki a környezetből.:

Jön a "posvány" zöld cérna. Valamilyen egyszerű,  általam "térkitöltő elemnek" nevezett mintával a nem-leveleket berajzolom vele.

Gyakorlatilag a mintaelemek közeit vonaltól vonalig párhuzamosan bevonalkáztam.

(a 2. illetve 3. tűzés sorrendje természetesen felcserélhető, mindegy, hogy először az erezet, vagy a térkitöltés történik meg. Sőt, ha azt szeretnénk, hogy a levélszárak jobban látszódjanak, akkor először a térkitöltés, majd az erezet sorrend a megfelelőbb. Hiszen akkor a " felül" lévő cérna jobban dominál.)

 Ilyen a végeredmény:

Ha a tűzés kész, akkor lehet szabni.

Folyt. köv.