2011. június 3., péntek

Pont...........

.
.......pont ilyen kis apróságot szerettem volna varrni. És minő véletlen, szinte pont ugyan azt a mintát sikerült kétszer is megtalálnom és kiválasztanom. És minő érdekes nem ugyan attól a neves tervezőtől találtam meg kétszer .Mindketten tengeren túli "táska celebek", hogy szlenggel éljek.  Tehát most nem bonyolódok utalásokba, hogy kinek a mintája, mert elkerülném ezt a kényes kérdést. Mindketten a nevüket adták hozzá, én az egyiket varrtam meg.
Azt hiszem mostanában ez ............. (bár én mindenből kimaradok ami pletykának számít foltvarró körökben, de ez inkább előny. A dolgokról morzsákból értesülök, direktbe nem jut el hozzám - jobb is, mert képes vagyok őszinte véleményt mondani.)........no hagyjuk.

Tehát pont erre a kis apróságra esett a választásom. El is határoztam, hogy pontosan betartom a méreteket, utasításokat, nem alakítok, nem újítok, nem variálok. 
(lehet, ha a másikuk mintáját választottam volna, akkor ez a bejegyzés másképp alakul)

Szabtam-varrtam, és íme a végeredmény: 

Jön a kérdés, hogy miért varrtam meg kétszer?

Jogos kérdés! Mert az elsőt nem alakítottam. (jobb oldali) És azt hiszem, hogy ez erősített meg abban a véleményemben, hogy esetenként nem kell a mintákat minden feltétel nélkül elfogadni.  Mert a minta pont 0,75 cm-el tért el a kellő nagyságtól a bélésnél :-( 
(felmerült az az aggály, hogy a 0,75 cm vészesen emlékeztet egy varrásráhagyásnyi anyagra, de most ezt nem részletezem, nem én szabtam el! Most nem hagytam rá a szabásmintában szerepló darabokra, ha ráhagytam volna, akkor 1,5 cm-el tért volna el a kívánt nagyságtól)
Először összeállítottam a leírásban szereplő nagyságú darabokkal, de mérgemben le sem fotóztam.

Tehát toldani kellett, vagy újra szabni. Toldottam, mert bemakacsoltam magam! Én pontosan varrom meg a mintát! (a képen már a toldás is látszik)

Aztán amikor elkészült, akkor azt gondoltam, hogy egy ekkora "akármitartó" már ne a béléssel a nem is értem néhol minek kellett merevítésekkel és a varrásráhagyásokkal legyen tele. Fogtam magam és a fedlap mintát pontosan úgy szabtam ki, ahogy az az eredetiben szerepel, a többi részletet pedig az eddigi tapasztalatomra bíztam és a józan paraszti eszemre. 



Tehát most van két "akármitartóm", az egyik pont 3 ujjnyira nyitható ki, a másik bő 3 ujjnyira. (nekem viszonylag vékony ujjaim vannak, vastagabb ujjúak csak kiöntés után találhatják meg a belehelyezett dolgokat)

A leírásokhoz tartozó fotókon ez nem látszott - sebaj- , a gyönyörű képek csábítottak a varrásra.

..... és én pont ilyet akartam   :-)))




4 megjegyzés:

  1. a szöveges részhez a kommentem: :-)

    a varrományokhoz pedig, hogy sokszor nem a használhatóság számít, főleg nem egy nőnél, mert ha tetszik, akkor tetszik, kit érdekel, hogy egyáltalán nem praktikus? :-D

    VálaszTörlés
  2. Édike, még ha haszontalan is.(vagy kevéssé hasznos) Én általában nem tudom pontosan értelmezni a netes leírásokat, így rögtön marad a józan paraszti ész és a gyakorlat :))

    VálaszTörlés
  3. hihi, Kaccatnak igaza van........mit számít a praktikum, amikor egy anyag, egy kis "bigyó", "izé" annyira szép.............jó volt olvasni ezt a "valamiartó" leírást!!!!!!! És szerintem jó lett!!

    VálaszTörlés
  4. Itt meg találtam egy nagyon hasonlót, szabásmintával. http://scrapsville.blogspot.com/2011/05/linen-and-lace.html

    VálaszTörlés