2010. február 10., szerda

Fahéjas-almás-vaníliás illat...

A lányom elvitte a fényképezőgépem :-((( (de csak kölcsönbe:-)) Így foltvarrós munkálatokról képeket nem tudok prezentálni mostanság.
Sok varrással nem is büszkélkedhetek a héten, csupán az angyalokat varrogatom kevés ráérő időmben.
Blogokról több receptet is el szoktam mentegetni, van amelyik nagyon is felkelti az érdeklődésem. Így vagyok most is egy recepttel, amit Luxquilt honlapján találtam Elég egyszerűnek tűnik, és minden be is szerezhető hozzá. A nem-gastro blogokon lévő recepteket azért részesítem előnyben, mert azt gondolom, hogy ilyenkor az írója a saját, évek óta jól bevált leiratát osztja meg olvasójával.
Nekem is van sok olyan sütireceptem, amit már 20-25 éve készítek el rendszeresen. Ilyen az almás pitém, ami még anyósomtól származik. Jó anyaként a távollévő gyerekeimet azért továbbra is tanítgatom főzni, így találtam róla képes leírást :-)) Ők szeretnek sütni-főzni, de a távolból nehéz instrukciókat adni. Így gyakran fényképezek nekik. Szegény nagymamám szokta volt mondani még kislány koromban, hogy az ő idejükben az járta, hogy akkor mehetett férjhez egy lány, amikor már elég vaskos volt a süteményes receptkönyvük. Ezt emlegettem egyszer a lányomnak is. Mire ő megjegyezte, hogy akkor ez a mai világban hány cd-t tesz ki, mert akkor elkezd mentegetni.
Az almás-pitém "mentve" van már nála is. Varrásos alkotások helyett, most megosztom ezt Veletek.
Ez lesz a végeredmény:-))) Úgy látom, hogy még melegen szeleteltem fel, így kicsit "dülöngélősek" szegény szeletek.
Ho-hó! Azért nézzétek meg a szép terítőcskét, mert Marcsi hímezte nekem, és nagyon meg is van becsülve!!
Ezt a pitét főleg télen szoktam sütni, mivel a kamrában lévő kicsit hibás almákat használom fel hozzá. De ha felvet a sok szabadidő, és van hely a fagyasztóban, akkor több almát is lepárolok, majd adagonként bezacskózva lefagyasztom. Bizony van úgy, hogy nincs idő vagy kedv a sütéshez. Ilyenkor előkapom a tölteléket, csak a tésztát készítem el és már sütök is!
kb 1,5 -2 kg almát meghámozok, és nagyobbacska szeletekké darabolva egy edénybe teszek. Majd víz hozzáadása NÉLKÜL lassan elkezdem párolni. Levet fog engedni az alma, nem fog leégni, ha néha azért megmozgatjuk fakanállal. (főleg az elején)Az alma víztartalmától függően kb 15-25 perc alatt összeesik és a felesleges nedvesség elfő. Akkor szoktam megcukrozni. Nem lehet a mennyiséget lemérni, mert függ az alma fajtájától. Nyilván egy savanykásabb almához több cukor kell. No meg ahány ház, annyi ízlés. Én nem szeretem, ha ez a töltelék édes, inkább almaízű maradjon! Bőségesen megszórom fahéjjal is, majd még egyet rottyantom az edényben. Ilyenkor azonban már leéghet, nem szabad magára hagyni keverés nélkül!!
A töltelék elkészítése legyen az első, mert annak kicsit hűlnie kell. (előtte való nap is elkészíthető)

Tészta:
  • 35 dkg liszt
  • 25 dkg vaj vagy margarin (én az utóbbi időben nem használok margarint, csak vajat)
  • 2 dkg élesztő fél dl langyos tejben felfuttatva
  • 2 evőkanál cukor
  • csipet só
  • 1 egész tojás
A hozzávalókat összegyúrjuk, majd két cipóba osztjuk. Lisztezett deszkán az egyik tésztát elsodorjuk és sütőpapírral kibélelt tepsibe tesszük.
(az a sütőpapír amelyik nem jó a kétoldalán ragasztós vetexhez, az bizony sütésre sem jó, viszont szabásminta átrajzoláshoz tökéletes:-D)
Nem a nagy alakú gáztepsi, kb 28x 35 cm-es az amiben én sütöm. Erre kerül a töltelék, majd kinyújtom másik tésztacipót és az almatöltelékre helyezem.
Meg kell kenni a tetejét egy egész tojással és MEGSZURKÁLNI. Különben felreped a teteje. Én 35 percig szoktam sütni. Amikor már szép piros a teteje, akkor már biztosan meg is sült.
Az utolsó sülési percekben már megszórom vaníliás cukorral. (a képen a barnás pöttyök a cukorban a bourbon vaníliás cukor darabkái)
Hidegen kell felszelni, akkor már az almában lévő pektin megszilárdítja kissé a tölteléket és nem fog dülöngélni, mint az enyém a képen.

Az illatot nem tudom leírni, de képzeljetek el valami mennyei fahéjas-vaníliás-almás csodát!

Ági

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése